2009. december 17., csütörtök

Itt az enyhülés, -13 fok kint

+19 bent. Ukrajnát, különösen a déli országrészt betemette a hó. 20 km hosszú dugó alakult ki Herszon és Nyikolajev között, Odessza lebénult, a kikötő nem fogad hajókat és a repülőtér sem járatokat. Általában minden erős késéssel közlekednik. Ma este fél nyolc előtt jöttem el munkából, fél tíz után pár perccel értem haza, a max. 20 perces út kicsit több mint 2 órába fájt. Leesett kb. 3-5 cm hó, beállítottak 4 forgalomirányító rendőrt, teljes volt a káosz. A Tolsztoj tértől kezdve inkább egy helyben múlattuk az időt, araszolás, majd a Besszarabszkij piac után a helyzet végképp reménytelenné vált. A Krescsatyikon hiába minden zöld lámpa, több oszlopban rendületlen mozdulatlansággal cövekeltek egy helyben a sorok. Semmi rendkívüli, csak havazik és fúj a szél.

2009. december 16., szerda

Nagyon hideg van

tegnap óta, ma mínusz 18 fok odakint, plusz 19 idebent, csak hétfőre várnak enyhülést. Meleg tea málnával, pizsama, kardigán, zokni és sapka. És beindítottam az egyik olajradiátort. Kölcsön pc-vel küzdök takaróba burkolózva. Mi a teendő, ha a hosszú í helyén az y/z mellett nincs a klaviaturán gomb? Alt j-vel van kis hosszú í, de hol van a nagy?
Brrrr...

Köztársasági elnökválasztás

Ukrajnában félprezidenciális államhatalom van, a kormány mellett az ukrán köztársasági elnök komoly jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik, megállíthatja a parlament által jóváhagyott döntések végrehajtását. Személye garantálja Ukrajna alkotmányos működését, szuverenitását, területi sérthetetlenségét, stb. Ő a hadsereg főparancsnoka, vezeti a Nemzetbiztonsági Tanácsot, ő jelöli a külügy- és hadügyminisztérium vezetőit. Ukrajnában a köztársasági elnököt közvetlenül választják, 2010. január 17-én lesznek a legközelebbi választások. Köztársasági elnöknek megválasztható lehet bármely 35. életévét betöltött, a választásokat megelőző 10 évben Ukrajnában élő, az állami nyelven, vagyis ukránul tudó, ukrán állampolgár. A megbízatás 5 évre szól, egymás után 2 időszakban tölthető be.

November 19-én az ukrán Központi Választási Bizottság 18 jelöltséget hagyott jóvá, ezek szerint pályáznak (orosz abc sorrendben):

1.   Bogoszlovszkaja I.G., a Vecse párt vezetője
2.   Brodszkij M.J., a Szabad Demokrata Párt tagja
3.   Gricenko A.Sz., a Mi Ukrajnánk Párt (MU) frakció tagja
4.   Kosztyenko J.I., az Ukrán Néppárt elnöke
5.   Litvin V.M., a Néppárt elnöke, a Parlament jelenlegi elnöke
6.   Moroz A.V., a Szocialista Párt vezetője
7.   Pabat A.V., a Kijevi Polgári Párt vezetője
8.   Protyivszjih V.V., vállalkozó, az Ivano-Frankovszki Kereskedelmi-és Ipari Kamara elnöke
9.   Rjabokony O.V., jogász, a Medzsisztersz cég vezérigazgatója
10. Rjatushnyak Sz.Ny., Ungvár polgármestere
11. Szimonyenko P.Ny., a Kommunista Párt vezetője
12. Szuprun L.P., a Népi-demokratikus Párt vezetője
13. Tigipko Sz.L., a Dolgozó Ukrajna Párt vezetője
14. Tyimosenko J.V., Ukrajna jelenlegi miniszterelnök-asszonya, a "Batykivscsina" Összukrán Tömörülés (a BJUT tagja) vezetője
15. Tyjágnibok O.J., a Szabadság politikai egyesülés vezetője
16. Juscsenko V.A., jelenlegi köztársasági elnök, a Mi Ukrajnánk Párt (MU) vezetője
17. Janukovics V.F., a Régiók Pártja vezetője
18. Jacenyuk A.P., a Változások Frontja párt vezetője.

A lista hosszúnak tűnhet, de a jelöltek száma a legutóbbi, 2004 évihez képest alacsonyabb, akkor 24-en mérettették meg magukat. Mind az 5 parlamenti párt képviselteti magát (Régiók Pártja, BJUT, Mi Ukrajnánk, Néppárt, Kommunista Párt), a pályázók között 3 nő van, 5 jelölt függetlenként indul, ideértve a jelenlegi elnököt is. A köztársasági elnökválasztásra jelentkezéshez szükséges papirok mellett a pályázónak UAH 2,5MM összeget kellett befizetnie, amit a 2dik választási turnusba bejutók visszakapnak.

Folyt.köv. a választási show-król...

2009. december 15., kedd

Logo - Euro 2012

Múlt héten pont került a hónapok óta tartó bizonytalanságokra, véglegesen eldőlt, hogy Ukrajna az egyik főrendezője lesz a bajnokságnak. Platini úr azt mondta, bár látványos haladás volt a felkészülésben Ukrajnában, a gyakori ellenőrzéseket folytatják. Az Euro-2012 előkészületei az ukrán viszonyokat jellemző módon haladnak: a magánfinanszírozásban épülő beruházások folyamatosan átadásra kerülnek, nyáron nyílt meg Donyeckben a Donyecki Sahtyor futballcsapat minden igényt kielégítő Donbass-Aréna stadionja, amelyet a futballklub tulajdonosa, Rinat Ahmetov, Ukrajna leggazdagabb oligarchájának cége építtetett USD 400 millióért. December elején a harkovi Metalliszt stadionát adták át, ez a klub Alekszander Jaroszlavszkij úré, az ő cége szponzorálta az EUR 57 millióba kerülő beruházást. A lvovi stadion építése megkezdődött, ennek tervezett bekerülési költsége UAH 670 millió (kb. USD 85MM), ez állami beruházásban készül, csakúgy, mint a kijevi Olimpiai Stadion felújítása, amely költségvetése UAH 2 milliárd (USD 250MM) felett van.

A bajnoksághoz kapcsolódóan a stadionok mellett számos infrastruktúrális beruházásnak is el kell készülnie, ezek közé tartoznak a rendező városok repülőterei, ország-és városi utak, hidak felújítása, szállodák megépítése. A parlament elfogadta az ukrán Euro-2012 megfinanszírozását az állami költségvetésből, idén majdnem UAH 10 milliárdot várnak az Ukrán Nemzeti Bank nyereségéből erre a célra. A köztársasági elnök megvétózta a törvényt, ideiglenesen elzárta a csapot, a költségvetés egyébként is üres.

Az emblémával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, azt olvastam, hogy a lengyeleknek nem tetszik, virágukban felcserélték nemzeti színeik sorrendjét. Logo koncepció magyarázat ide-vagy-oda, az embléma láttán inkáb gyermekeknek készült rajzfilmre, vagy mese illusztrációra asszociálok, még jó, hogy ráírták, miről-mihez szól. A logo megálmodója egyébként portugál nemzetiségű és azelőtt még térképen sem látta Ukrajnát.

2009. december 14., hétfő

Logo

Itt megy az Euro 2012 hivatalos logoja, élénk színekben egy tőről nővő virágok, 2 oldalt lengyel és ukrán színekben a szervező országokat szimbolizálják. Közlemény szerint a kompozíció közepén lévő futballabda a bajnokság érzelmeit és szenvedélyeit testesíti meg, a virágszárak az európai labdarúgás, a kontinentális bajnokság és az UEFA-ra utalnak. A vizuális kompozíció a természethez kapcsolódik, harmonikusan összefonódik benne a zöld erdő, sárga nap, kék víz és égbolt, lila szeder. "Creating history together" a rendezvénysorozat jelmondata. A mínuszok ellenére délelőtt zajlott a prezentáció Kijevben, a Szofijevszkaja téren (háttérben a Szt.Szófia templom haranglába) - Platini, Juscsenko, Julia és Szurkisz úr, az Ukrán Futballszövetség Elnöke (mellesleg a Kijevi Dinamo tulajdonosa) lengyel kollégákkal közösen mutatták be a sajtónak a művet. Este pedig a Majdanon - a farkasordító hideg ellenére szabadtéri nyílt koncert volt. Pár nappal korábban már döntés született, hogy Ukrajnában milyen városokban lesznek majd mérkőzések: Kijev, Donyeck, Lvov és Harkov -- a döntőt majd Kijevben játszák.

2009. december 5., szombat

Lembergi hétvége

Lvov a templomok, kávézók és sétákra hívó kis utcák városa. Lvov mai arculata a 16.sz.-i tűzvész után alakult ki, és bár a város többször gazdát, országot cserélt, háborúk, csaták szerencsésen megkímélték. Az Óváros szorosan beépített, valaha sikk volt egymással versengve szebbnél szebb házakat felhúzni, a 3 keresztény egyházat templomokkal megajándékozni. Békésen, egymás mellé, vagy egymásra épülve maradtak fent a katolikus, görög-keleti templomok, leghíresebb közülük a lvovi Latin katedrális, majd 100 éven át épült. A templom mellett egykor temető volt, itt épült fel a város Boim György, gazdag magyar
posztókereskedő családjának sűrűn díszített homlokzatú és belsejű temetkezési kápolnája. Az örmény templom a 14.sz.óta áll, ottjártunkkor éppen istentisztelet folyt, egymás után 2 nyelven, ukránul és örményül szóltak a papok. Az örmény templom mellett van a régi temető, környező utcácskákban valaha örmény kereskedők házai sorakoznak.  A Piactér (Rinok/Rynek/Marktplatz) épületei keskeny 3-ablakos, 2-emeletesek. Velencei paloták stílusában épült a 6-ablakos ház, Korniakt Konstantin, tehetős görög borkereskedő részére, később a Sobieski család tulajdonába került. A házban ma múzeum van, Jan Sobieski korából származó gyűjteménnyel - feltétlenül érdemes megnézni. Az olasz udvaron nyáron kávézóban lehet ülni, hangulatát még a mostani lvovi szürke téli nap sem tudja elrontani. Nyáron a Ryneken szabadtéri kávézók sokasága, ide kiülve maguk a lvoviak is csodálkozva néznek körbe, tényleg Ukrajnában vagyok? Most a Rynek életét a Városháza melletti ideiglenes műjégpálya hangos zenére korcsolyázói dobják fel, karácsonyi hangulatnak sajnos nyoma sincs néhány árva pirosan csilingelő bóvlis bódét leszámítva. A Piactér házainak stílusában maradtak fent a régi idők különböző nemzetiségű építtetői és építői, mert a tehetős német, görög, örmény, lengyel, rutén, olasz stb. kereskedők házait olasz, német, örmény építőmesterek tervezték és húzták fel.
Bármelyik kis utcán elindulva 1,5 órát bizonyosan bámészkodhatunk, tobzódhatunk az építészet gazdagságában, szépségében. Ha elfáradtunk, rengeteg nagyon-nagyon apró kávézó hívogat, Lvov mindig híres volt finom kávéiról. A Rynektől nem messze 1 hihetetlenül lerobbant, igazi köpi udvarban a "Kávézó a kék flaskához", ne féljünk bemenni, mert nagyon jó kávéjuk van. Kicsit tovább a "Kávézó az oroszlánhoz", 1 másik utcácskában kézi csokoládémanufaktúrával összeforrt kis kávézóban kóstoltuk meg a helyben belga csokiból formázott és különböző módon ízesített bonbonokat. Innen 2 házzal odébb áll Leopold Sacher-Mazoch szobra, (a mazochizmus névadója is a város szülöttje), háta mögött a kulcslyukat formázó portálon túl szintén kávézó. A szobor bal zsebébe nyúlva különcök élvezkedhetnek, belefényképeztem - igen, az az. Lvovban még hűtőmágnesekre specializálódott kis butikot is találtunk, kár, hogy portékája csak a szokásos kommersz cucc.  

2009. december 4., péntek

Hétvége Lvovban

A galíciai-volhíniai történetírás szerint Lvov alapítása 1256-ra tehető, amikor Danyilo herceg fiával, Levvel hadjáratáról visszatérőben volt, meglátott egy szép dombot, elhatározta, hogy azon várost épít és fia tiszteletére Lvovnak nevezte el. Lvov egy katlanban fekszik, 7 domb által körülvéve. Fő utcája a Poltva folyó kiszáradt medrében húzódik, a folyó megmaradt ága a városközpontban a föld alatt folyik. Lvov egyébként 2 fő vízgyűjtőhely találkozásánál fekszik, a folyók egy része a Balti, másik része a Fekete-tengerbe folyik, így a helyi mondás szerint esőzéskor a háztető egyik oldaláról északra, másikról délre táplálják a tengert. A városnak ma kb. 800 ezer lakosa van. A szovjet időkben az 1 milliós lakosú városokban metrót építettek, tervek szerint a metró Lvov központi részein föld alatt,
külső kerületekben pedig föld felett haladt volna – ez utóbbi maradványai láthatók: sehová nem vezető, mint a rajzfilmekben üldözéses jelenetekben, hirtelen a levegőben véget-érő, megszakadó felüljáróhíd részletek fűvel benőtt felhajtóikkal tanúskodnak a valamikori nagy tervekről.

Tavaly kb. eddig jutottam lvovi utunk után a befejezetlen post-tal, most 1 év elteltével újra 1 hétvégét töltöttünk Lvovban. Lvov ukrán neve Lviv, németül Lemberg, Rákóczi emigránsainak Ilyvó, lengyelül Lwów – Galícia fővárosa, történelme során volt halicsi, lengyel (2-szer, összesen 470 év), Monarchia (150), német (4), és szovjet (50) kézen, most 1991 óta Ukrajna része. A város azon kereskedelmi út mellett fejlődött, amely a Fekete-tengertől a Baltiig vezetett, különböző nemzetiségű (lengyel, ukrán, rutén, orosz, német, zsidó, örmény, olasz, angol, stb.) kereskedők, iparosok, építészek telepedtek le és hagytak nyomot rajta. Lengyel koronázási város, a lengyel, ukrán és német kultúra találkozási csomópontja. A népeket követték egyházaik, rendjeik – római-katolikus, görög-keleti, örmény-ortodox, zsidó, pravoszláv, protestáns – a 18.sz. végére 40 rend működött Lvovban, 3 érsek városa volt. Ma Lvov lakosainak 88%-a ukrán, 2dik legnagyobb nemzetiség az orosz, a lengyeleket a II.VH után lakosságcserével Lengyelországba telepítették, a zsidók többségét elhurcolták, más népek elköltöztek, vagy asszimilálódtak. A legnagyobb egyház ma a görög-katolikus.
Lvov igazi közép-európai város, a városközpont Krakkó, Graz, Veszprém keveréke, piactér a városházával, körben középkori épületek, gótika, reneszánsz, barokk, szecesszió keveredik, gyönyörű utcák és házak, templomok, székesegyházak – így lerobbant, romos, szürkén megkopott voltukban is látszik, hogy miféle virágzó gazdagság hozta létre és vette valaha körbe őket. Minden bizonnyal ha ma Lvov nyugatabbra lévő országban lenne, gondosabb törődés, nagyobb rend, tisztaság, féltőbb megbecsülés övezné. Értem én, hogy Ukrajna anyagi lehetőségei korlátozottak, nemcsak pénzzel lehetne javítani a helyzeten. Az egyenesen megdöbbentő, hogy Ukrajnában, ahol több milliárdos él, mint Közép-Európa más országaiban, az oligarchák nem állnak szponzorokként a kulturális örökségek megóvásának élére.

2009. november 30., hétfő

Emailen érkezett még a múlt héten

Ny. barátnőmtől az alábbi video, amelyen az ukrán 2009-es "Csillag születik" (Україна має талант/Ukraine got talent) tehetségkutató verseny győztesének egyik középdöntős száma látható. Az előadó, Kszénia Szimonova 24 éves, a Krímben, Jevpatoriában él férjével és 1,5 éves kisfiával. "Rekviem a homokban" - így nevezte az egyik zsüritag ezt a minielőadást, amely válogatott szép zenékkel 1 tragikusan végződő szerelem történetét meséli el a Nagy Honvédő Háború idejéből (II.VH). Metallica "Nothing else matters" szimfonikus remake-je dominál, elhangzik a háború kezdetét bejelentő moszkvai rádiós híradás részlete, 2:31-nél a legnépszerűbb háborús nóta 1943-ból - Тёмная ночь/Sötét éj, és 1 másik, az 5:05-nél kezdődő dal, a Zsuravli (Darvak), pedig a háborús témákban született orosz dalok közül a legismertebb a volt SzU országaiban. A szám az orosz nyelvű - Ты всегда рядом - 'mindig mellettem vagy' -- 1945 felirattal zárul, mélyen megindította a közönséget, a II.VH emléke ma is ott él az emberekben.



 Legyen itt még 1 rövid db Kszéniától, amely a televíziós csatorna versenyének reklámozására készült:

2009. november 28., szombat

a magyar film hete Kijevben

Sándor Pál "Noé bárkája" filmjével, a rendező személyes részvételével és megnyitójával indult a magyar filmhét szerdán. Igazi, erős film, fantasztikus színészgárda jutalomjátéka, érdekes szögek, gyorsan váltó képek. Csütörtökön a "Csuklás" c. filmet játszották (ezt már láttam korábban - meglepő felvételek, nyomasztó történet különös szerelésben, itt megtekinthető), tegnap pedig a "6:3"-at néztük meg - Eperjes felejthetetlen, meg az is, hogy a rettenetes '50-es évekről mennyi humorral lehet mesélni.





Ma az "Egy hét Pesten és Budán", holnap a "Rokonok", zárásképp pedig ismét a "Noé bárkáját" vetítik

2009. november 21., szombat

Mihály napja - Михайлов день, és a kijevi Szent Mihály székesegyház

Régen írtam ünnepről - november 21. Szent Mihály arkangyal napja az egyik legjelentősebb ünnep a pravoszláv egyházban. Szent Mihálynak, az egyház védelmezőjének számos pravoszláv templomot szenteltek Ukrajna területén is. 

Szent Mihály egyben Kijev védőszentje - a legenda szerint az arkangyal megjelent II.Szvjatopolk (keresztségben Mihály, Bölcs Jaroszláv unokája) kijevi fejedelemnek a kunok ellen vívott harca során; lovagi öltözetben, kiterjesztett szárnyú madár képében és győzelemre segítette őt. A fejedelem ennek emlékére alapította Kijevben 1108-ban a Szent Mihály székesegyházat és kolostort. Monda szerint a kőtemplom helyén állt valaha Mihály, a kijeviek megkeresztelkedése utáni 1ső kijevi metropolita fatemploma. A székesegyház abban az időben a 2. Szent Mihálynak szentelt templom volt (a kijevi Vidubicsi Szent Mihály kolostor 20 évvel öregebb), viszont ez volt az első aranykupolás építmény a Kijevi Rusz területén (aztán rengeteg követte) és egyben az utolsó, melynek belsejét mozaikok díszítették.

A templom dombon áll, ezt Mihály hegynek, a templom előtt lévő teret Mihály térnek, a mellette lefelé, a Majdan terére vezető utat Mihály utcának, a Mihajlovszkaja és Proreznaját összekötő utcácskát Mihály köznek hívják és a lenti Podolból a Mihály hegyre emelkedő siklót is Mihály után keresztelték el. A városban van még egy 3. Szent Mihály templom -- a Központ Kórház (volt Oktyabrszkaja) területén is.


A Szent Mihály templom eredetileg 1 kupolás építmény, később, a 18. sz.-ban a főkupola köré 6 kisebbet építettek, a bizánci stílust ukrán barokk váltotta, a templom elé aranyozott tornyú harangláb került. A Szent Mihály székesegyház túlélt több harcot, háborút, a középkorban különleges jogokat kapott, kozákok, hetmanok, orosz főurak, I.Péter is támogatták, adományaikból hozzáépítettek, megújították. Nem sikerült túlélnie a sztálini időket, áldozatul esett az ateista programnak, ill. kellett a hely a gigászi kormányzati negyed tervéhez. 1934-36 között lebontották, felrobbantották, előtte a mozaikok és freskók egy részét szervezett módon kimentették az utókornak, melyek többsége kalandos utat követően (Oroszország, Németország) visszakerültek Kijevbe, a Szófia székesegyház múzeum kiállításán megtekinthetőek.

Ukrajna 1997-99-ben régi fényképek, fotók, rajzok alapján újra felépítette a székesegyházat, új ikonosztázzal, új belsővel. Kijevben itt 2 nagy tér fonódik egybe - a Mihajlovszkaja és a Szofijszkaja, az utóbbin a Szent Szófia templom együttese áll Bölcs Jaroszláv korából, vele szemben a Szent Mihály kolostor - nagyon ott van, szépen megszerkesztett kép.

Ez ködös volt

"Kifújta a ló a páráját" - mondta a fiam ködös reggeleken, amikor még kézen-fogva-vezetős volt (hallgatott a jó szóra - ó, régi szép idők!) és gyalogosan bandukoltunk bölcsibe, később oviba. Nem is értem, hogyan lehet ilyenkor landolni? Kinézve a repülőgép ablakán, megdöbbenve konstatáltam a nagy, fehér, tejes ködös semmit odakünn, mikor is a kapitány nyugodt hangján megkérte a légiutaskísérőket, foglalják el helyeiket a leszálláshoz. Aggódó kérdés a másik oldalon ülő A.-hoz - te látsz valamit? és a "biztató" válasz - az égadta világon semmit! Nem baj - akinek kellett, látott, aztán kb. 1 méteres magasságból már mi is nézhettük a leszállópálya felfestett csíkjait. Nagyon simán érkeztünk -- nem szoktam, de most tapsoltam.

2009. november 20., péntek

A járvány káros mellékhatásai

a maszkos rablások. November 19-én maszkos támadó kirabolta Feodosziában a kercsi úton működő Lukoil benzinkutat. Két nappal korábban, 17-én Kijevben az Indexbank egyik fiókja, előtte 13-án Kijevben az Ukrszibbank, 12-én Zaporozsjeban az Indexbank, 11-én Donyeckben 2 bank, a Pravex, ill. Finanszi i Kredit fiókjainak pénztárait egészségügyi maszkot viselők rövidítették meg némi cash-sel - mindegyik nappal, sérülés nélkül. Azt olvastam, hogy Bolíviában hasonló problémák miatt a kereskedelmi bankok szövetsége megtiltotta az ügyfeleknek, hogy bankfiókban maszkot viseljenek. Hah.
Ezeket leszámítva a maszkok mára jelentősen veszítettek népszerűségükből Kijevben, sokkal kevesebben viselik. Nem csak stabilizálódott, hanem lecsengett az influenzahullám, hurrá itt a vége, a pánik, az influenzához kapcsolódó hírverés, kapkodás, nyilatkozat-áradatok hál'istennek mára lefutóban vannak! Október 29 óta 1,5 millió ember betegedett meg szezonális, ill. új-influenzában, v. felső-légúti betegségben - 362 halálesetet regisztráltak. Kicsit több mint 1,000 minta ellenőrzése után 225 esetben igazolódott be az újinfluenza vírusa. A statisztika szerint semmivel nem magasabb a halálozási arány korábbi évek influenzajárványaihoz képest.

Hétfőn megszüntetik a karanténokat, az óvodák, iskolák, egyéb oktatási intézmények többsége megnyitja kapuit, újra dugók lesznek az utakon, lehet majd "tömegrendezkedni", így gőzerővel beerősíthetnek az elnökválasztási kampányok. Mostanáig a Központi Választási Bizottság 18 elnökjelölt jelentkezését fogadta el és igazolta vissza, 10 továbbit elutasított. Egy biztos: mozgalmas, tréfás időszak elé nézünk, az elkövetkező 3 hónapban nem fogunk unatkozni.

2009. november 16., hétfő

A járvány mellékhatásai

között vannak ismertek, nem vártak és nagyon meglepőek. Olvastam a neten, hogy az András lejtő egyik bárjában új kevert ital született, Tamiflu koktél néven árulják 35 hrvinyáért. Ez az ún. rétegezett koktél áll 1 rész frissen csavart citromléből, az alján néhány csepp gránátalma szirup, másik rész jaegermeister, felöntve 3dik rész tequilával.

Ütősen hangzik, az biztos, reméljük, hogy megfelelő adagolásban gyógyhatású, immunerősítő ital --- :).

2009. november 14., szombat

A hely, ahol lakunk

Kijev belvárosában van, Lipkiben, a Krescsatyiktól 5 percre, kis téren. A városrész neve, Lipki - Hársfást jelent, rengeteg hársfa van az utakon, júniusi-júliusi sétákon tömény hársfaillatban jár az ember. (Az ukrán nyelvben július hónap neve, lipeny - hársfavirágzást jelent). Bár a házunk a téren áll, a mi címünk utca, ahogy ez lenni szokott Kijevben, sem a cím, sem a házszám nem releváns. A házak számozása valami megfejthetetlen algoritmus alapján történik, egy utcában a háztömbökön belül is vannak kapubejáratok, az utca egyik oldalán párhuzamosan is futhatnak épületek és a köztük lévő sávot nem tekintik külön utcának. Ha valamilyen címet keresünk, fontos, hogy ne csak a házszámot, hanem a pontos kapu/bejárat-és lakásszámot is ismerjük. Előfordul, hogy 1-1 háztömb ugyanannak a házszámnak megjelölésével, külön kapuszámokkal fut. Ezek nem biztos, hogy növekvő, vagy csökkenő sorrendben követik egymást - lehet random eloszlás is. Az esetek 90%-ában a pontos cím - értsd alatta utca/tér név, ház és lakásszám - ismeretében sem tudunk a helyre odatalálni, ilyenkor aztán felfedező bóklászás folyik, szembejövő, hasonszőrű csapatokkal összetalálkozva mindjárt a többi vendéget is megismerhetjük még azelőtt, hogy a vendégség színhelyére értünk volna. Külföldi vendéglátók lelkesen kézzel rajzolt térképet szoktak a mobiltelefonszám mellé adni, just in case, hogy a meghívott tutin odataláljon a buli színhelyére.

De most a helyről. A kis tér fényképét, vagy balkonunkról a kilátást már többször betettem a blogba, a 19.sz. közepén tó volt helyén, körülötte nagy-nagy kertes park, apró felejthető házak - ez volt Mehring orvosprofesszor birtoka (a régi kijevi képeslap-képeket ezen az oldalon találtam). Friedrich Mehring Szászországból települt át az Orosz Birodalomba, megtanult oroszul, diplomája honosítására különbözeti vizsgákat tett, családot alapított, tiszteletet, hírnevet, társadalmi rangot vívott ki magának tudásával, munkájával, gyógyított és tanított. Expatból lett Fjodor Fjodorovicsként jó-hű alattvaló, praxisa mellett igen jövedelmező ingatlanbefektetései voltak, többek között itt, a Lipkiben is. Halála után osztották fel örökösei a birtokot telkekre, értékesítették, új utcákat alakítottak ki, hitelekkel bőven megtámogatott, szédületes építési projekt indult, bérházak, szálloda, színház nőtt villámgyorsan a századvégén, ill. 20. sz. legelején. Mire elkészültek, a lakások piaca egyrészt telítődött, másrészt a lakásárak- és bérletek olyan drága szintre kúsztak fel, hogy a kereslet nagyon megcsappant. A hitelesek a magas terheket nem tudták törleszteni, többszörös állami segítség kellett az akkori lakásépítő hitelintézeteknek, hogy lábon maradjanak.

Ismerősen hangzik, ugye? Ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs új a nap alatt, a gazdaságban egymást váltó, teljesítmény szempontjából ingadozó, rövidebb-hosszabb ciklusok vannak. Válság ide, vagy oda, 100 évvel ezelőtt, a 20.sz. elején sok víz folyt le a Dnyeperen mire egyenesbe jöttek a dolgok, de ezek a 100 évvel ezelőtt el-és kiadhatatlan lakásokban bővelkedő házak ma is állnak, szépek, nem üresek, hanem Kijev egyik legelegánsabb és felkapottabb környékét adják. A téren álló kis színház is 110 éve épült, a homlokzatát kicsit átalakították azóta, nemcsak stílusában egyszerűsödött, hanem 1 ronda, éjjel-nappal futó, az előadásokat hirdető fényreklámmal csúfították el a bejárat feletti előrészt.

A tér egyik oldalán 1 eléggé eklektikus épület, a Dgyakov ház áll. 100+ éve Dgyakov, gazdag üzletember, Kijev egykori polgármestere építtette a nagy boom idején, a nagy építési projektből - csodák csodája - ő is részesült, látnivaló, hogy az állami tisztviselők és a biznisz korrumpált összefonódása Kijevben sem újkeletű jelenség. A ház földszintjét gimnáziumnak adták bérbe, néhány tanári lakással, az 1ső és 2dik emelet adta Dgyakov család szerény hajlékát, a legfelső szinten házi templom volt. Ma az épületben a Kijevenergo (kijevi elektromos művek) központja található. Áramszünet idején, amikor a mi házunkban és a környéken is teljes sötét van, irigykedve szoktam balkonunkról a ház felé nézni, mert ott valahogy megmagyarázhatatlanul mindig van fény és áram?!

Tiszteletet parancsoló házak keretezik a kis teret, padjai jó időben benépesednek, fiatalok találkahelye, pihenő, könyvet olvasó magányosok, beszélgető barátok ülnek, sétáló kutyások állnak meg 1-1 köszönés erejéig. A park közepén vas-szökőkút, szintén az "aranykorból", sajnos már 2 éve nincs benne víz, amikor kijöttünk, még működött. December közepére a teret díszkivilágítással látták el, esténként pazar fény öntötte el, a park fáin égősorok, lámpás girlandok, díszek -- a különböző színek ütemesen váltogatták egymást. A tér 4 sarkán kis fenyőfák, a Dgyakov ház mellett feldíszített igazi, nagy fenyő égőkkel várta az új évet és a karácsonyt. Sétálók sora jött erre megcsodálni a mini fénykavalkádot. Tavaly, a válság beköszöntével a kivilágítás már elmaradt, majd meglátjuk, idén mire futja.

2009. november 7., szombat

Itt v'ok


Pesten, tegnap hazajöttem 1 hétre. A boriszpoli repülőtérre érve felvettem a maszkot, még a múlt héten kaptam egy magyar kolléganőmtől tarcsiba, a reptérre tartogattam. A repülőtéren a szokásos péntekhez képest kevesebben voltak, a bejárattal szembeni bőröndfóliázók hangosan ajánlgatták szolgáltatásaikat, nem volt munkájuk. Visszaesett az utazók száma, ez a határátkelők forgalmán látszik, a kiutazók száma 23%-kal csökkent, a külföldi beutazóké pedig 40%-kal.

A földi kiszolgáló személyzet "maszkarában" dolgozott, az utasok többsége viszont nem viselt maszkot. A múlt heti felkészülésünkhöz hozzátartozik, hogy beoltattuk magunkat magyar oltóanyaggal (igen, olvastam a neten a bazi-nagy vitát a magyar vakcináról, 2 orvost is felhívtam Magyarországon - egyik sem beszélt le - úgy ítéltem meg, a kinti kockázat übereli a hazai oltóanyagét - gondoltam, ez utóbbit inkább futom). A contingency plan 2dik eleme pedig a beszerzett gyógyszer - ezt 1 másik kollégám hozta Pestről, nekünk valószínű-biztos-egyáltalán-nem lesz rá szükségünk - majd eljuttatom annak, aki esetleg rászorul kinti ismerőseim közül. Természetesen szedem a vitaminokat, mindennap zöldségsaláta, hagymával, vagy fokhagymával.

A hagyma, fokhagyma és a citrom is ideiglenesen hiánycikké vált egyes helyeken, ahol árulták, ott a járvány előtti ár duplájáért. Ezt most nem pánikkeltésként, hanem mint tényt említem -- "big sister is watching u" -- a múlt héten 1 bloggert lekaptak, aki a nemzetvédelmisek szerint rémhírt terjesztett a betegség típusáról. A múlt héten napról-napra változott a helyzet és a kommunikáció, Ukrajna hozta formáját, jó, kevésbé jó, negatív, tárgyilagos, emocionális, egymásnak ellentmondó hírek váltogatták egymást - ha komolyan venném mindazt, amit itt összehordanak, bizony-bizony megérdemelném...

Jó hír, hogy néhány megyében stabilizálódott a helyzet, sajnos az influenza más megyékre továbbterjedt - karantént vezettek be még 2 megyében. Csütörtökön megerősítették, hogy Kijev is "elesett" - 2 halálesetről tudósítottak, az influenza, ill. felsőlégúti betegek száma meghaladta a járványküszöb értékét. A polgármester felhívása ellenére nem vezettek be karantént. A WHO szakemberei vizsgálódtak, tanácsokat adtak, prognózisuk szerint Ukrajnát - csakúgy, mint más országokat a világon - 3 hullámban éri el az influenzavírus: most, tavasszal és következő ősszel, tömeges oltást javasoltak megelőzésként. A miniszterelnök-asszony nyilatkozatban igyekezett ennek komolyságát oldani, mondván, az előrejelzések gyakran nem jönnek be. A gyógyszerellátás javult, újabb repülőgépnyi tabletta érkezett, a kórházakat ellátták és jönnek a humanitárius segélyek is.

Változatlanul nem engedélyezik a tömeggyűléseket, vannak azonban halaszthatatlan dolgok: szerda este a Kijevi Dinamo-Inter meccset megtartották. Hideg volt, a játékosok jó része kesztyűben és hosszúujjúban rohangált, sajnálom, hogy ilyen szerencsétlen 2dik góllal kaptak ki az ukránok. Működnek a mozik, színházak és egyéb szórakozóhelyek, a látogatottság látványosan csökkent - de ugye, a biznisz mindenek előtt. A forgalom a kijevi utakon kicsit javult az iskolai szünet miatt.

A politikusok aktivitása egyáltalán nem hagyott alább, Juscsenko köztársasági elnök ügyészi vizsgálatot kért a miniszterelnök-asszony ellen a járvány kapcsán késői intézkedése miatt. A nemzetvédelmi tanács vezetője szerint megérett a helyzet a rendkívüli állapot bevezetésére. Mindennap megnyilvánul valaki a választásokkal kapcsolatban, az elnök és támogatói a januári időpont májusra halasztását javasolták - a másik tábor nem lát okot a januári elnökválasztás időpontjának eltolására. Vitte a pálmát az a hír, amely szerint a miniszterelnök-asszonyt és minisztereit - a járványra számítva - már pár hónappal ezelőtt beoltották -- természetesen ezt is cáfolták...

Jól vagyunk, amit szívből kívánok másoknak is, üzenem Noénak Kijevbe, hogy Pesten még vannak levelek a fákon, zöldell a fű, az idő nem túl jó (látom Kijevben mára megérkezett a meleg), Euthymiának pedig, hogy itt is adják a MJ filmet, remélem megnézem.
Szép hétvégét és jó egészséget!

2009. november 3., kedd

nem tudom milyen járvány van


Vasárnap este Operában voltunk, a Karácsony éj c. balettot néztük meg. A zene Sztankovics, mai ukrán zeneszerző műve, a történet Gogol egyik elbeszélésén alapul, a balett klasszikus, modern, népi- és revü táncelemek egyvelege. Érdekes és jó volt. Az Opera – ez most nem meglepő – fél házzal ment, néhányan a nézőtéren maszkban ültek.

A balett miatt elmulasztottuk élőben meghallgatni Julia Tyimosenko miniszterelnök-asszony beszédét a tv-csatornáin keresztül. Hétfő reggel sikerült pótolnom, a reggeli hírekben több részletet ismételtek és a média széles körben – net, újságok – hozta nyilvánosságra az elhangzottakat.

Julia vaníliaszínű, közepesen nagy, kerek galléros, a gallérok találkozásánál szép brossal díszített ruhában, angyalként szólt az emberekhez. Julia Tyimosenko öltözködését külön tanulmányban illene megénekelni. Nyilván megjelenését profi stylist csapat koordinálja, munkájukat csak dicséret illetheti – lenyűgöző, hogy mindig nőies, egyéniségéhez és alakjához illő ruhákat visel, melyek színe, fazonja üzenetet hordoz a világnak. Tavalyi egyik első látogatásakor a szomszédos ország „cárjánál”, Putyinnál egyszerű, mogyorószínű kötényruhát öltött szép, fehér blúzzal, „az okos lány meséje”. Pár hét múlva, mikor a gázproblémák kapcsán oly nehéz tárgyalásokra tért vissza Moszkvába – hajnali közös sajtóértekezletükről mindenki jól emlékszik a nyakig zárt, fekete ruhában megjelenő Juliára – „áldozat vagyok” – a fekete szín kiemelte sápadtságát, különös hangsúlyt adva az országáért tárgyaló eltökélt nőnak. Fedetlen vállakkal, mély dekoltázzsal, hosszú fehér ruhában, leengedett hajjal járt az ogyesszai Operában és fogadta a teljesen megérdemelt elismerő pillantásokat, bókokat. Kedvenc elemként jelenik meg a gyöngysor, gyöngyfülbevaló, szereti a világos színeket, az egybeszabott ruhákat, egyáltalán nem jellemző, hogy klasszikus kosztümökben jelenne meg, ha kosztüm, csakis a nőies verzió: szoknyás, Chanel kiskosztüm, a nadrágosokat kifejezetten kerüli.

Ez volt a szép felvezetés, ami ezután jön, az csúnya lesz.

Julia arról beszélt, hogy a világ 2 megpróbáltatás elé is állította Ukrajnát: itt van ez a fránya pénzügyi krízis, most meg a csúf járvány. 3 dolgot kért tőlünk – szemünkbe nézett, meggyőzően, kedvesen és aggódva – (1) legjobb megelőzésként hordjunk maszkot, mivel ez most hiánycikk, készítsük el magunk, és ha ilyesmit tudunk varrni, hát varrjunk családunknak, rokonainknak, szomszédjainknak és barátainknak is. (2) Azt is kérte, hogy kerüljük a tömeges rendezvényeket és (3) nagyon kérte, hogy a betegség első jeleikor hívjunk orvost, ne foglalkozzunk öngyógyítással, mert betegség kezdeténél minden órának súlya van. Együtt a járványt legyőzzük és Ukrajna egészséges lesz.

Szerintem ez mind helyes tanács, megelőzésre és összefogásra ösztönöz.

A köztársasági elnök úr sem tétlenkedett, ismét segítségért fordult a járvány leküzdéséhez, kifejezetten a szomszédos országokat, illetve az USA, EU és NATO vezetőit szólította meg. Néhányukhoz ugyan már másodszor fordult, a megszólítottak közül 2 ország mintha Ukrajnához képest szerényebb adottságokkal és lehetőségekkel rendelkezne – Belorusszia és Moldova – , másik 2-vel pedig kisebb-nagyobb vitákban áll – Oroszország és Románia – de bajban ugye bármilyen segítő kéz elkél.

Vasárnap éjjel miniszterelnök-asszony, külügyminiszter úr és a köztársasági elnök titkárságának vezetője együtt delegációknak kijáró tisztelettel fogadták a repülőtéren azt a gépet, amely Svájcból 300ezer Tamiflu-t hozott, külön köszönetet mondva az értékesítő gyógyszergyártónak, aki alacsony áron értékesítette Ukrajnának a szállítmányt. A gyógyszerek kórházba kerültek.

Hétfő délelőtt a miniszterelnök-asszony, majd az egészségügyi miniszter, később a parlament elnöke is nyilatkozatokban erősítették meg, hogy Ukrajnában nincs sertésinfluenza járvány és ne keverjük össze a szezont a fazonnal, akarom mondani, a sima influenzát a sertésinfluenzával.

A’sszem ez volt az a pillanat, amikor én is összezavarodtam: mi van?

Ki a bánat verte félre a harangokat először pénteken, amikor hivatalos közleményben értesítettek bennünket az „ismeretlen eredetű járvány”-ról szállingózó hírek után, hogy sertésinfluenza-járvány van Nyugat-Ukrajnában? Verseny indult a „ki menti meg először Ukrajnát” mozgalomban, meghatározó vezetőik fordultak a világ országaihoz segítségért, az ország lakosságához gyakori, világosan fogalmazott üzenetek jöttek, mik a betegség tünetei, hogyan előzhetjük meg, mit tegyünk és mit ne tegyünk. Kétségbeesett emberek rohanták meg a gyógyszertárakat, a gyakori és határozott információk egyértelmű pánikot indítottak Ukrajna-szerte, amely most átterjedőben van a szomszédos országokra is: olvasom, hogy aggódnak otthon az átjáró patika-látogatók miatt, Szlovákia 2 határátkelőt ideiglenesen lezárt, megerősített határátlépés ellenőrzés van a belorusz és orosz határon.

Tegnap néhány politikus is értékelte a helyzetet, Szimonyenko, az Ukrán Kommunista Párt vezetője azt mondta, érdekes, hogy pont Nyugat-Ukrajnában kellett bevezetni karantént, ahol a legnagyobb küzdelem várható a szavazatokért. A karantén nem teszi lehetővé majd a választások ellenőrzését, jó alkalmat teremthet visszaélésekre.

Jacenyuk fentieken kívül még azt vetette fel, hogy a múlt pénteken a járvány miatt hozott tömegrendezvények betiltása Julia választási ellenfeleinek egyáltalán nem kedvezett. Julia a Majdanon még előző hétvégén tartotta köztársasági elnökválasztási nagygyűlését – új Majdan, rengeteg ember, vidékről is szállították fel a résztvevőket. Juscsenko, jelenlegi köztársasági elnök hiába tervezte múlt vasárnapra ugyancsak belvárosi, Szofia székesegyház előtti választási gyűlését – a felácsolt színpadot le kellett bontani az alig 1,5 nappal korábban bevezetett nyilvános rendezvények betiltása miatt. Ugyanerre a sorsra jutott Janukovics, a Régiók Pártjának elnöke, Julia nagy riválisa, aki harkovi választási gyűlését nem tudta megtartani, helyette az 1gyik harkovi tv-csatornán keresztül szólt híveihez. Jacenyuk kerek-perec kimondta, hogy a járvány politikai jellege megelőzi a gyógyászati megfontolásokat.

Annyi mindent hordtak össze – elkerülendő a rémhír-és pánikterjesztést, nem részletezem – hogy igazán nem tudom, milyen járvány is van Ukrajnában. Megfázások, influenza, sertésinfluenza – tény a betegek magas száma, meghaladja a 250 ezret, nem ismert igazán, hogy milyen vírus által fertőződtek, alacsony azon esetek száma, ahol megbizonyosodhattak az A/H1N1 vírus meglétéről mindössze 14, 71 haltak meg. 2 labor képes jelenleg ilyen vizsgálatokra Ukrajnában, ezek Kijevben vannak, mindenki levonhatja a következtetést, hogy hány vizsgálatot képesek lefedni. Elkeserítő, hogy ilyen a felkészültség és megrendítő, hogy influenzás betegeket gyógyító orvosok halnak meg.

Egyenesen borzasztó, hogy influenza, vagy bármi egyéb járvány hírét bármiféle politikai célokra használjanak fel, szomorú, hogy vírusos betegség hírével manipulálják a köznépet.

Nem tudom milyen járvány van Ukrajnában. Influenzavírusok szállnak a levegőben és keverednek kampányvírusokkal. Tanulmányainkból tudjuk, hogy a vírusok gyorsan képesek önmaguk megváltoztatására, az influenza és politikai játékok vírusainak mutációi lehetnek ránk nézve a legveszélyesebbek.

2009. november 1., vasárnap

A/H1N1 járvány -- update


A nyugat-ukrajnai járvány megfékezésére és továbbterjedésének megállítására újabb intézkedések születtek. A külügyminiszter Ukrajna követségein keresztül számos országhoz fordult segítségért, az EU, NATO országain kívül Indiához is. Hétfőn érkezik a WHO szakértői csapata, már1sőként a szomszédos Lengyelország humanitárius segélye megérkezett Lvovba, lélegeztető-gépek, Tamiflu-k, gézmaszkok, orvosi védőöltözékek és további szállítmányok vannak úton. Több ország visszaigazolta készségét konzultációkra és megelőző készítmények szállítására.

Ukrajnában, a gyógyszertárakban a gyógyszerek túlnyomó többségét recept nélkül árulják, az influenzát gyógyító készítményeket a további felvásárlások megakadályozására ezentúl csak receptre lehet megvásárolni. A múlt hét eleji nyugat-ukrajnai „ismeretlen” eredetű, gyorsan terjedő betegség hírére a gyógyszertárak a megnövekedett keresletet kihasználva, a maszkok árát többszörösére emelték – már amíg voltak. A maszkok hiányának pótlására, az állami rendelésre történő gyártásra az állami tartalékból 6 millió méter gézt adtak ki belföldi gyártóknak. Elrendelték a maszkokat gyártó üzemek hétvégi munkarendjét, illetve az influenzához kapcsolódó gyógy-készítményeket gyártók éjjel-nappali üzemelését. A kormány UAH 100MM, rendkívüli összeget utalt ki a megelőző-és gyógyító készítmények azonnali beszerzésére. Egyúttal folyamatosan ellenőrzik a gyógyszertárakat készleteik, illetve áraik tekintetében.

Friss hírek szerint eddig 53-an haltak meg influenzában, 14 esetben erősítették meg a vírus meglétét. Nyugat-Ukrajnában a helyzet változatlanul feszült, a gyógyszertárakban sorok, gyógyszerhiány, a kórházakban káosz van. Kijevben nincs H1N1 vírussal fertőzött beteg, nem volt tüdőgyulladásos haláleset sem, ugyanakkor a légúti fertőzéses betegek száma 20%-kal magasabb a múlt év hasonló időszakához képest, és ha így folytatódik, hétfő-keddre a betegek száma megközelíti a járvány-küszöböt. Változatlanul nem engedélyezik a nyilvános, tömeges rendezvényeket és felfüggesztették a hadseregbe az épp esedékes sorozásokat.

Az emberek és a sajtó központi témája az ország felkészületlensége a járványhelyzet kezelésére. A gyógyszerhiány mellett általános gond a kórházak felszereltsége, laboratóriumok hiánya, a betegeket gyógyító orvosok védelme – van kórház, ahol az orvosok negyede maga is megfertőződött. Kérdésként merült fel a januári köztársasági elnök választások esetleges elhalasztásának gondolata, ezt a miniszterelnök-asszony határozottan cáfolta, választások mindenképpen lesznek. A politikusok megragadják ezt a szomorú alkalmat is kampányaik színesítésére, szánalmas vitákon járatják le egymást tv-csatornák talk-show-in. Visszatérő kérdés, hogy ki keres ezen a helyzeten, illetve a kommunikáció pánik-gerjesztő volta.

A média minden formája – tv-csatornák, újságok, lapok, internetes oldalak, fórumok – ontják magukból a legfrissebb híreket, folyamatosak a tanácsok, mit tegyünk a vírusfertőzés elkerülésére. Megtudtuk, erős vírusról van szó, 2-mről is képes fertőzni, gyorsan szaporodik. Tömeges helyek elkerülése, gyakori kézmosás, napi 2-szeri garat-és orröblögetés sós, vagy más fertőtlenítő oldattal, helyiségek gyakori szellőztetése, természetes vitaminforrásokban gazdag étkezés, maszk hordása javasolt.

Az emberek komolyan veszik a helyzetet, tegnap kora délután lesétáltunk a Krescsatyikra, a 3 év alatt nem láttam ennyire üresnek, a belváros utcái és az üzletek is konganak. A járvány és a tegnap reggelre beköszöntött hideg (-2-0 fok) elvette az emberek kedvét a korzózástól, közlekedési eszközök fél-terheltséggel járnak. A járókelők 1 része maszkban jár, vagy sálját, kendőjét tekeri arca elé. A Passzázs gyógyszertárában tömeg volt – épp papír-maszk érkezett, a Volkonszkij cukrászdában sütiket vettünk – az eladók maszkban szolgálnak ki.

2009. október 30., péntek

A/H1N1 járvány Ukrajnában

Ideért, gyorsan terjed és áldozatokat szed. Mára hivatalos állásfoglalás született: Ukrajnában sertésinfluenza járvány van, 3-as, legerősebb fokozat. Megelőző intézkedésekről határoztak, karantént rendeltek el 9 megyében, az egész országban 3 hetes rendkívüli szünetet vezettek be óvodákban, iskolákban, több helyütt a felsőoktatási intézményekben is, megtiltották a tömegrendezvényeket. Országszerte kitört a pánik, a gyógyszertárakat megrohamozták, gézmaszkok, vitaminok, lázcsillapítók, Tamifluk, egyszer-használatos kesztyűk, mind-mind-mind eltüntek, felvásárolták. Újabb rendelésekről adtak hírt, jövő héten elkezdik visszatölteni a készletet. Csak a lvovi megyében, amely az egyik gócpont - 15 ezer Tamiflura van szükség a gyógyításhoz. Ukrajna a világhoz fordult humanitárius segítségért. Megszólítottak bennünket, hogy ne foglalkozzunk öngyógyítással, megelőző oltásokról tárgyalnak, mobil honvéd-kórházak telepítését rendelték el, megerősítették a határátlépőket és így tovább - 5 percenként jön újabb hír, álhír, rémhír. Az egyik legutóbbi szerint betelefonáltak szerkesztőségbe, hogy Kijev valamelyik kerülete felett influenza-ellenes permetezés folyik repülőgépről - ezek a baromságok vajon hogy születnek? Színreléptek a politikusok; egyik a másik után nyilatkozik, mindenkinek van ötlete, hibáztatják a kormányt a felkészületlenségért, a választási kampányokat betiltották, az oroszok készek segíteni, összeült az elnök melletti Nemzetbiztonsági Tanács és jótanácsokkal látja el a népeket, a "régiók" a parlament rendkívüli összehívását kérik, mások az egészségügyi miniszter távozását sürgeti és így tovább.

A hiánycikkekkel kapcsolatban illusztrált tanácsokkal bombáznak minket a tv-n keresztül, hogyan lehet otthon gézmaszkot készíteni, hány óránként kell váltani, megelőzésképp esetleg vitaminok helyett együnk hagymát és fokhagymát. A betegség tájékoztatás szerint köhögéssel indul, magas láz kíséri, 3 nap alatt súlyos tüdőgyulába fordul. Bizakodom, ugye nem tapasztaljuk meg közelebbről?

Néhány ma hazautazó expatnak a cége azt javasolta, hogy kicsit ne jöjjenek egyelőre vissza. Külföldi ösmerőseink feleségeiket gyermekeikkel hazaküldik.

Mi emiatt nem mentünk el az egyetem 175. évfordulós ünnepélyére és a mozinak is lőttek. Filmfesztivál van Kijevben, este 1 Costa Gavras film megy -- L. szerint jobb, ha most elkerüljük a zsúfoltabb helyeket. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy ma vett 1 új mobilt, egész este azt bizergálja, hangosan örül, hogy mi-mindent tud -- ez most leköti. Telefonon beszéltünk a barátnőmmel, Natasával, ők holnap indultak volna Nyugat-Ukrajnába szanatóriumba, így maradnak békésen Kijev alatt, a dácsán. Azt mondta, ha holnap meglátogatjuk őket, érkezésünkkor kezünket és lábunkat ellenőrzi, külső tisztítás lesz, majd belső, 1 dl-s vodkás profilaktika következik és ezután karantént rendel el, kijelöli helyeinket...

Persze, próbálok mosolyogni, de félre a tréfát -- helyzet van.

2009. október 18., vasárnap

még mindig Odesszáról

Szeretem Odesszát, mert kikapcsol, lelazít, energiával tölt fel, szabadság érzete önti el tested-lelked. Tengerparti város, egyben üdülőhely nagy nyüzsivel, éttermek, kávéházak, szórakozóhelyek sorával, szép építészeti látnivalókkal, laza és szabad légkör, déli, mediterrán hangulat. Ehhez társulnak a kulturális programlehetőségek. A legszerencsésebb persze nyáron menni Odesszába, engem most az eső sem zavart - sétálni akartam.
Az odesszai színházi-és opera élet a várossal egyidős, az egykori és 1873-ban leégett színház helyére nemzetközi pályázat útján kerestek tervezőket, a Fellner és Helmer bécsi építésziroda tervei alapján az 1874-es alapkőletételt követően 3 év alatt épült fel az odesszai Operaház.
A Fellner és Helmer építészpáros színházépítésre specializálódott, irodájuk 43 éves fennállása alatt 48 színházat építettek, főleg a Monarchia területén. Munkásságukról itt megy 1 érdekes cikk, az általuk épített színházak listája pedig itt található. Az odesszai Opera épülete jól sikerült, több mint10 éves felújítás után 2007-ben nyitották meg újra, bizakodjunk, hogy a mai technikai vívmányok segítségével sikerült megállítani süllyedését. A balett tetszett, az Opera belülről is csodás -- remélem még eljutunk ide más előadásra is.

Odessza belvárosának utcanevei őrzik a nagy alapítók, városépítők nevét, II.Katalin szobrát 2 éve sikerült helyreállítani. A fő utca, Deribaszovszkaja - Joseph de Ribas tábornok emlékére, fivére, Felix is sokat tett a városért. 11 éven át Richeliu igazgatta a várost és a régiót, a hálás odesszaiak szobrot emeltek neki a Patyomkin lépcső tetején (a lépcsőt valaha Richeliu-lépcsőknek hívták) és a Primorszkij bulvár kereszteződésében, utca és az általa alapított, Odesszának ajándékozott líceum is a nevét viseli.

A Passzázs, Odessza 19. századból származó plázája - szálloda, üzletek, irodák központja. Elegáns butikok, elit kereskedőcégek -- emléktábla hirdeti, a Faberge is képviseltette magát. A Passzázs homlokzata kívül-belül szobrokkal gazdagon díszített, a bejárat kapuboltozatait mozaikos borítás fedi, az üzleti portálokat fakeretes kirakattal és ajtóval látták el. Igyekeztek megőrizni az épületet, de mára ismét felújításra szorul. Nagyon elcsúfítja a sok, rendezetlenül elhelyezett ízléstelen és hivalkodó kereskedői reklám, bóvlikat áruló üzletek sora.

Az odesszai épületek többsége nemcsak szimpla ház - hanem van benne valami "csavar", ami megkülönbözteti a többi palotától, vagy bérháztól -- simán a kovácsoltvas erkélykorlátok, mozaikok, homlokzati díszítések, szobrok emelik ki ezeket, vagy valami különös ötlet, különc nagyvonalúság és eredetiség hívja fel a figyelmet az épületre. Egyik ilyen épület a "fal-ház", szemben állva az utcai homlokzattal teljes épületnek tűnik, oldalról már látszik, hogy az utcára tekintő erkélyek mögött zsebkendőnyi területek vannak, az épület sarkát élesen lecsapták.

Ogyessza számos művészt, írót, költőt adott, itt születtek, éltek, írtak, alkottak stb. Babel, Pausztovszkij, Ilf-Petrov, Katajev, a Szobornaja tér templomában keresztelték Ahmatovát, az odesszai zeneiskola növendéke volt Gilelsz, Ojsztrah és Richter, néhány híressé vált tudós tanított itt: Mengyelejev, Mecsnyikov, Tamm és Vakszman (utóbbiak Nobel-díjasok). Odesszai születésűek a Warner stúdiót alapító fivérek is.
Sajna a hétvége hamar véget ért, a hazaút autóval hosszú volt, rendületlenül esett, Ogyessza után jó 150 km-rel napos-esős hely mellett haladva teljes szivárvány-ív kísért bennünket egy darabig az úton.

2009. október 17., szombat

Esős hétvége Odesszában

Nem, ez nem elírás. Nem olyan rég, egyik kedvenc másik blogon - a szomszéd országról szól - némi polémia ment Odessza nevének magyarításáról, az Ogyessza a város orosz nevének orosz kiejtés szerinti átírása, valójában az odesszaiak odesszának ejtik, kemény d-vel a lágy helyett. Mielőtt bárki megkérdezné, nem tudom, hogy ukránul miért 1 sz-szel írják, nem v'ok nyelvész, végképp rejtély, hogy ezek után a latin betűs transzliteráció miért dupla s? Itt 1 utolsó kép az AN-24 üléséről, rajta a kijáratot jelző sárga nyíllal - jó, mi? és én ezen ültem! - meg

1 másik a repülőtérről, ahol világosan látszik az ukrán név és annak latin betűs átirata. Az odesszai repülőtér egyáltalán nem nagy szám, ne legyenek nagyobb elvárásaid, nem fognak meglepetések érni, ez a hozzáállás általában véve hasznos Ukrajnában. A képet a buszról lőttem, belföldi járatként most az épület mellett rakott le bennünket (ez már más ukrán városban is előfordult velem), aki feladta a bőröndjét, perceken belül 1 egy utánfutós szállítóról levehette és a kerítés-kapun át egyből kijutottunk az utcára. Engem L. a repülőtér épületében várt az érkezési oldalon - ez logikus, ugye - volt meglepetés, mikor rátelefonáltam, hogy már kint állok, mehetnénk.

Az idővel nem volt szerencsénk, mondhatjuk, ismét lementünk délre fagyoskodni, ottlétünk alatt pár óra kivételével rendesen zuhogott. Bepróbálkoztunk zárt-terű programmal, a Puskinszkajan az útikönyvek által favorizált Nyugati és Keleti Művészetek Múzeumával, az épület 19. sz-i klasszikus palota, Abaza orosz nemesi család sarja, gabonakereskedő, senior állami tisztségviselő stb. építtette nyári palotaként szeretett felesége számára. Ez a fajta gálánsság mára sem veszett ki az itteni újgazdag körökben, meg a mai ukrán oligarchák és üzletemberek is azt példázzák, mennyire lukratív a biznisz ötvözése politikai szerepvállalással. Ez most csak mellékzönge, a palota tényleg szép, a belső enteriőr bővelkedik karrarai márványban, gazdag aranydíszítésben. Az épület homlokzatát szépen felújították, a tetőt nem sikerült, így a csodálatos felső szint rendesen ázik, és a víz a plafonról csöpögött és a mennyezet festése felkunkorodva málik, potyog. Sajnos a múzeum nyugati részlege felújítás miatt a Caravaggio festmény ellopása óta zárva tart, a keleti rész nemigazán hagy mély nyomot bennem. A képen látható Buddha szobor az 1gyik legrégebbi db.

Odessza építésével a 18.sz.-ban Joseph Deribast bízták meg, Nagy Katalin egyik hadvezéreként ő küzdött meg e helyért a törökökkel. Francia kormányzók és polgármesterek követték, Richeliu (a bíboros unokája), Langeron felvirágoztatták a gazdaságot és a kulturális életet. Neves olasz, francia, orosz építészek tervei alapján épültek a városközpont utcái, orosz nemesek, görög kereskedők, francia arisztokraták, olasz, német, bolgár, török 18.sz. korabeli üzletemberek és expatok, a kialakuló zsidó közösség kultúrája, ízlése és pénze alakította a városképet. Klasszicista, barokk, empire, reneszánsz, szecessziós paloták és középületek keverednek a délies, mediterrán belső udvarú házakkal, kávézókkal. Minden vallás, minden konyha és minden étterem honos errefelé. Naaagyon szuper egyveleg, jót sétáltunk a köveken a folyamatosan szakadó eső ellenére.
Folyt. köv.

2009. október 16., péntek

Esős hétvége Ogyesszában

Az ogyesszai Opera a város szellemi és anyagi virágzása idején épült, a 19.sz. legnevesebb színházi építészei, a Fellner és Helmer bécsi építésziroda tervei alapján. Felújítása 11 évig tartott, 2007-ben nyitották meg ismét a közönség számára. Már régen szerettem volna belülről is megnézni, aztán múlt péntek este - kis kaland után - a Hattyúk tava balettot néztük meg -- romantikus, klasszikus darab: ezúttal az optimistán záró változattal, a gonosz varázsló elnyerte jutalmát és a szerelmesek egymáséi lettek.

Ogyessza egyik kedvenc városom, igazi nyüzsi, tengerparti, kozmopolita hely. Most repülővel mentem, amit úgy választottunk, hogy az este 6-kor kezdődő előadásra kényelmesen odaérjek, fél 3-as kijevi indulás, fél 4-es ogyesszai érkezés. Szakadó esőben a repülőgép 1 órás késéssel indult, mert nem érkezett vissza időben másik útjáról, 4 ukrán légitársaság közös járataként váratlanul 1 AN-24-est állítottak be. Menetrend szerint 1 órát tartott volna az út, a fedélzeten 1 óra 20 perc repülési időt jeleztek, végül is bő 1,5 óra alatt leértünk. Az ogyesszai közlekedési dugókat leküzdve, az utolsó 300 méteren esőben futva, a nyitányt - ha nem is a leg1ső hangoktól -- már élvezhettük.

Korábban is írtam a bölcsis éveimből származó repülőről, igazi megpróbáltatásként élem meg vele az utakat, bár most, hogy már legalább 5-ször repültem vele, kezdem megszokni. A fedélzetre érve az ember elbátortalanodik amikor elétárul a való kép, rácsodálkozik - ez mi?, és nyomban előbuggyan a 2dik, magasságos körökhöz intézett, kissé vádló kérdés - mivel érdemeltem ezt ki? Nincs mit tenni, kabátban - mert a gépen, amikor kint hideg az idő, hűvös van (nyáron pedig meleg) - leül, becsatol,

nézi mások hasonlóképp döbbent, de bizakodó arcát, megadóan várja a felszállást, meg az előtte álló kalandot. Az AN-24-es úgy indul, hogy először bepörgeti a propellereit, kellő hangerő és rázkódás után elgurul, tekereg-kanyarog a repülőtéren, a "bemelegítést" követően hosszas "vágtázás" után elemelkedik a földről. Ezt nagyon lapos szögben teszi, határozottan az az érzése az embernek, hogy erőlködünk, együtt koncentrálok a többiekkel, fölfelé húzom a képzeletbeli szarvkormányt. Ronda, farkasfelhők között, 2-szer élesebb kanyarral, az egyenletes, hangos zúgás, meg az indulás izgalmait követően - részemről csukott szemmel -, bóbiskolva repülünk. A fedélzeti szolgáltatás ezúttal újságot jelent - nem vagyunk sokan, mindenkinek jut, majd az út felénél 1 pohár innivaló is érkezik - ezt a jegyen snack-nek nevezik. Felszálláskor a stewardess elvette fent a bőröndömet és az ajtó mellé a többiekével együtt letette, nem fért volna be a csomagtartóba. Repüléskor is szabadon feküdtek a földön egymás mellett, azonosító cetli és rögzítés nélkül - feleslegesen nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Leszálláskor az ajtó mellől választhattam - :).

Minden jó, ha jó a vége - ezúttal is így volt. Kollégáim szerint feleslegesen hisztizek, nagyon megbízható kis gép, úgy van megszerkesztve, ha a motorja megadja magát, vagy netán útközben takarékoskodni akarnak az üzemanyaggal és kis időre lekapcsolják (ilyen sztorit is hallottam!) - vitorlázva is tud repülni, bárhol képes landolni, még a kukoricaföldön is leszáll, ezért beceneve errefelé "kukuruznyik". Hurrá!

Ogyesszáról majd ezután.

2009. október 10., szombat

Templomszentelés Vilsanaban

Szergej Petrovics szűkebb hazájában, Vilsána faluban pravoszláv templomot építtetett, ennek felszentelésére mentünk barátnőmékkel. Kérés szerint hosszú szoknyában mentem, Natasa hozott nagy fehér rózsamintás kendőt vállamra, fejemre - csendesen belesimultam az ünneplő és bámészkodó tömegbe, részesültem a szentelt vizes szórásból (előtte gyorsan lekaptam a szemüvegem) - :). A templomszentelést maga Filaret, az ukrán nemzeti pravoszláv egyház feje vezette, hosszú, több mint 3 órás szertartás során a templomot kívül-belül körbejárva szentelt vízzel avatta fel és kért áldást, erőt, támogatást.

Vilsána faluban eddig 1 pravoszláv templom volt, no de az a moszkvai patriarchátushoz tartozik, ez pedig nem járja, most kapott 1-et az ukrán egyház is, Szűzanya leplének ajánlották, Istenanya Oltalma templom (erről az ünnepről írtam tavaly). A templom a 19.sz.-i, majd a szovjet időkben lerombolt, Nyikolajnak szentelt templom helyén épült. A szertartást ebéd követte, felejthetetlen túrós varényiki és rjázsenka zárta a pohárköszöntőkben is bővelkedő kajálást.

Ez a vidék (is) nagyon szép, lankás-dombos, földek-mezők váltják egymást, kiserdőkkel keretezve. Nem gondoltam, hogy Vilsána akkora történet, sétáltunk a faluban, és mindjárt 500 m-en belül 4 emlékmű is volt a főút mentén: az 1ső annak tiszteletére, hogy azon a helyen állt valaha Engelhardt földbirtokos udvarháza, ahol Sevcsenko kozákként szolgált. Sevcsenko jobbágyfiúként a környék falvaival, majorságaival, földjeivel együtt pán Engelhardt tulajdonában állt, aki festészetre taníttatta a tehetséges fiút. Sevcsenkot később Szoscsenko, a szintén innen származó festőművész szervezésében barátai 20-as éveiben vásárolták ki. A 2dik emlékmű, kőkereszt, a faluban az 1932-33 és 1945-46-os éhínség idején elpusztultaknak állít emléket, a 3dik egy iskolatársnak, aki az afganisztáni harcokban esett el, a 4dik, magasabb obeliszk - a II.VH-ban elhunytak dicsőségét hirdeti.

II.VH-s emlékmű több is van, 1 kicsit lejjebb, 1 nagyobb pedig a falu határában. A falu sokat szenvedett a II.VH alatt, számos embert megöltek, több százat hurcoltak el Németországba kényszermunkára. Ezen a vidéken zajlott Ukrajna jobb part felszabadítása során a Korszun-Sevcsenkovszkij hadművelet meghatározó tankcsatája, az I. és II. Ukrán Front a térségben összezárt és megsemmisítette a német alakulatokat, több tízezer ember lelte halálát, rengetegen estek fogságba.


Nagyobb térképre váltás 



Vilsána (vagy Olsána) régi település, legenda szerint a Kijevi Ruszig eredezteti magát, 17-18. sz.-ban  Lengyelország része. A 18.sz. legvégén került át Oroszországhoz. 1830-tól Engelhardt után Branyicka grófnő birtoka, a 19.sz. végére is 3ezren lakták, mint ma, 2 pravoszláv templom, zsinagóga, falusi bank, posta, iskola, internátus, felcser, ispotály, szegényház, gyógyszertár, több malom és a falu szélén cukorgyár működött. Teljesen     kompakt kis település volt. Kár, hogy mára a cukorgyárat csak kidőlőben lévő kőkerítése, pusztulásnak indult épületei, csupasz ablakok, gazzal felvert udvara jelzi, így válik enyészetté az egykori, környékbeli cukorrépa termesztésre épült üzem. Falutörténeti múzeum őrzi az emlékeket, ezt most kihagytuk, inkább élveztük az őszi színeket és a langyos napot.

2009. szeptember 26., szombat

Umany, Szofijevka park


Nagyobb térképre váltás

Umany 200 km-re van Kijevtől délre az ogyesszai út mentén, néhány dologról híres: (i) itt található a csodaszép Szofijevka dendropark, (ii) itt van a hászid zsidó irányzat alapítója, a braclavi Nachman rabbi sírja, mára komoly zarándokhellyé vált, és (iii) Umany hírhedt a 18.sz-i zsidó mészárlásról, a hajdamákok kegyetlenül leölték a város zsidóit. A képen lévő parkrészlet (virágágyás) a park korát mutatja: 213 éves.
A Szofijevka parkot Potocki, lengyel nemes építtette felesége, Szofia számára. Szofia meglehetősen színes, mozgalmas és kalandos életet élt, görög származású, 1760 körül született, 1777-ben anyja szegénységük miatt a sztambuli piacon eladta a lengyel követnek, kit megfogott a leány szépsége. Őt követve Varsóba, útközben, Kamenyec-Podolszkban Szofia találkozott Witt kapitánnyal, az erőd helyettes parancsnokával, aki szerelemre lobbant iránta és feleségül vette. Szofia több európai udvarban is megfordult, mindenütt hatalmas sikere volt, szépsége, bája, viselkedése, okossága népszerűvé tette, férjét pedig előbbre tolta a ranglétrán. Egyik meghatározó hódítása 1790 körül Patyomkin herceg, az ő megbízottjaként közvetített az oroszok, törökök és lengyelek között. 18.sz.-i Mata Hariként különösen könnyen, női báját bevetve és gyorsan alakította kapcsolatait. Utazásai, vagy feladata valamelyikén hozta össze a sors Sztanyiszlav Potockival 1792-ben, romantikus, nagy szerelem szövődött, közös életet éltek, 8 gyermekük született. Potocki vagyont fizetett Szofia férjének a válásért. Potocki is nős volt, gazdag felesége Josephine II.Katalin udvarából, 11 gyermeket szült a házasság ideje alatt. Érdekes erkölcsök voltak annak idején (meg zéró születésszabályozás) ugyan valamennyi gyermek a Potocki nevet viselte, valójában különböző apáktól származtak - Josephine az urával töltött kezdeti éveket követően udvarhölgyként utazgatott és útjáról hol terhesen, hol egy apró gyermekkel tért vissza. Szofia is 10+ gyermeket szült, Witt, Potocki, meg talán Patyomkin és Ponyatovszki is az apák között voltak. Potocki és Szofia néhány év elteltével összeházasodhattak, de a frigy innen már rövid volt és boldogtalan; Szofia összemelegedett Potocki 1ső házassága 1sőszülött fiával, Jurijjal, illetve Sztanyiszlav Potocki 1805-ben meghalt. A park Juráé lett, aki vagyonával együtt elkártyázta, ezután Szofiára szállt, az ő halála után 1822-ben Potockival közös fiúkra, Alekszanderre maradt. Ő a parkot tovább építette, szobrokat helyezett el, összeíratta a növényzetet. Tőle kobozták el a cár elleni összeesküvésben való részvétele miatt 1832-ben, a birtok a Kijevi Állami Kamara kezelésébe került. A parkot gondozzák, új teraszokat létesítenek. A Cári Park nevet kapta, később az Odesszai Kertészeti Főiskolához került, Umanyi Parknak hívják, a forradalom után a III.Internacionálé Parkra keresztelik, néhány évtizedben pénzhiány miatt elhanyagolják. 1946 óta ismét "Szofijevka" Park, ma az Akadémia önálló tudományos egysége.
Potocki a park építésével 1796-ban Metzelt bízta meg, a park 1800-tól volt látogatható, bár a munkálatok még folytak 1805-ig. A megbízás szerint Metzelnek ötvöznie kellett a természetet a művészetekkel, mindenekelőtt a görög kultúra, romantika és korabeli park-design elemeivel. Mai szemmel gigantikus munka eredménye a park, gránitszilákat mozgattak a grottok kialakításához, víz-és földalatti járatokat fúrtak, mesterséges tavakat alakítottak ki a Kamjanka folyó duzzasztásával, a völgy oldalait különböző növényzettel ültették be, erdőt, angolparkot, vízeséseket, szökőkutakat hoztak létre -- mindez harmonikus és természetes környezetet teremtett. A parkban görög mondák, legendák kelnek életre, Kaukázus hegye, Múzsák terasza, Odüsszeusz kalandjai, a világ teremtése, Leszbosz szigete, szirének, óriások birodalma -- számos, görög klasszikus szobor (mind másolat) emlékeztet Hellászra. Föld alatti, "alvilági" mesterséges, csónakázásra kialakított Styx folyó húzódik 7 kúttal, a szerelem szigetén könnyed rózsaszín pavilon áll, rózsák kertje, lejtős angol park, kínai pavilon, emlékek a Potocki családnak, fiatalon elhunyt gyermekeiknek, férfitagjaiknak, hidak, lépcsők, utak kanyarognak a park felső és alsó részein, apró barlangok húzódnak meg a gránittömbök alatt.


Mi az 1ső sétát idegenvezetővel tettük, a park nagyon jó kiránduló és piknikező hely, szerencsés kialakítása miatt szerintem minden évszakban élvezhető. Legjobb, ha az ember felkészülten megy; szendvicsek és innivalók társaságában, mert sajnos nincs semmi kávéház, étterem ebédre, vagy csendes teázásra. A bejáratnál pavilonok sorakoznak, ahol mindenféle kacatot, meg némi enni-és innivalót is árulnak, korabeli ruhákban lefényképeztethetjük magunkat.
Majd 1 legközelebbi post-ban megmutatom, hogy mire tettem szert...