2009. május 26., kedd

Nino Katamadze & Insight

A kijevi Operában Grúzia függetlenségi napja alkalmából adott koncertet Nino Katamadze grúz jazz-énekesnő és band-je, az Insight, a Kijevi Szólisták kamarazenekarral. Nino adzsáriai, 4 éves kora óta énekel, a batumi zenei főiskola elvégzését követően különböző zenei formációkban lépett fel, 1999 óta zenél együtt az Insight együttessel. Kijevhez különösen szoros kapcsolat fűzi, itt él nővére, Nino itt töltötte áldott állapotának utolsó hónapjait, hosszas sétákat téve a Pecserszkaja Lavrában, 1 éve itt született fia is. Dalai többségét maga szerzi, grúzul énekel, nem kell ahhoz grúzul tudni, hogy megértsük, mert a dalok már első hallásra ismerősnek tűnnek, érzelmesek, nosztalgikusak, fájdalmasak, szenvedélyesek, a féltő szeretet, a nap, a szél, falevelek, tenger és a kedves cirógatásának nyelvén szólnak és órákkal később is ott vannak füledben. Csodálatos zene, gyönyörű hang, impulzív és emocionális előadás! Elektronikus zene ötvöződik klasszikus muzsikával, grúz motívumokkal vegyül, az ember ül és hallgatja, nézi a színpadot az energikusan bejáró Ninot, aki éneklés közben kezeivel a dal ütemére úszik a levegőben, átéléssel énekel, improvizál, meleg-barna hangján megénekelteti hallgatóságát, vendég-zenészeit, a nézőtér végében még a technikust is. A ritmus és zene körülölel, az ember átadja magát a simogatásnak, szívéből elindul valami, ami katarzisként könnyekben törhet fel, egyszerűen hihetetlen -- kívánom nektek lássátok, halljátok -- jöjjön hozzánk is el.





2009. május 17., vasárnap

12 szék fája - a Majdanon

Ez a szobor Vlagyimir Belokony alkotása, ihletője Ilf-Petrov 12 szék c. műve - 3 szék a földön áll, a többi 9 különböző nagyságú pedig a zöld-levelű tölgyfa ágain nőtt. Belokony "fája" is a Majdanon található, másik színes szobrával, a padon ülő, szerelmesen, meghitten összefonódott lámpákkal - "Szerelmes utcai lámpák", "Влюбленные фонары" - szemben. A Passzázsban, a járda előtt, az út szélén elhelyezett megfejthetetlen pad pedig - végén az összeboruló székekkel - a "Naív" elnevezést viseli. Belokony nem művésznek, hanem találékony embernek tartja magát, 10 éve foglalkozik kovácsoltvas és más fémalkotásokkal, vidám, ötletes, különös hangulatú szobrai belső enteriőröket és külső tereket - parkokat, utcákat, kerteket díszítenek.

2009. május 3., vasárnap

Krím: Jalta (Csehov háza) és Szudák (genovai vár)

Jaltai hegyoldalba vájt teraszon áll a „Белая дача” – Fehér Lak – csodálatos szellemű hely, 1 rendkívüli ember háza, kertje, Csehov otthonát járva az ember, a természet, az élet szeretete és jóság tölti el a látogatót. Csehov a Szahalin-szigeti útján szerzett tuberkulózisa miatt költözött délre és építtette a házat, élete utolsó 5 évét töltötte itt, húgával, édesanyjával és időnként megjelenő moszkvai színésznő feleségével. Ismert színdarabjai, a „Cseresznyéskert”, „3 nővér” és számos egyéb műve született itt, a ház 1ső emeleti, legnagyobb ablakokkal rendelkező dolgozójában. Csehov, amikor nem írt, szívesen kertészkedett – a kertben még ma is láthatóak azok a cédrusok és néhány bokor, mint pl. a házra kúszó sárga rózsa, melyeket ő ültetett. A házban számos vendég fordult meg, írók, költők, festők, zeneszerzők, énekesek, művészek, színészek. Csehov betegsége végett nem tudta megnézni új darabjának előadását, a Moszkvai Művész Színház szőröstül-bőröstül, Sztanyiszlavszkijjal az élen leutazott hozzá „vendégjátékra”. Csehov háza túlélte a forradalmat, 2 háborút, 1921 óta múzeum, Marija Pavlovna, Csehov húga hosszú gondoskodásának köszönhetően az eredeti berendezések, elrendezés, a személyes holmik, könyvek, képek, fotók, kéziratok hozzák a látogató szívéhez még közelebb az írót.

Jaltából Szudákba, a partról meredeken elnyúló hegyeket kerülgető út vezet, nagy néha halad a tengerparttal párhuzamosan. Két oldalon kopár hegyek, különös alakú sziklák, szakadékok és meredélyek szegélyezik az utat, nincs nagy forgalom, a bátor hegyi kerékpárosokra kell ügyelni, rendületlen erővel és akarattal tekernek felfelé, vagy kormányukra hajolva tépnek le a lejtős részeken. A Krím dél-keleti részén elhelyezkedő Szudák neve az iráni „szugda” – szent – szóból ered, i.e. 1. évezredben éltek már errefelé. Tauriak, alánok, boszporusziak, kazárok, bizánciak birtokolták és kereskedtek, majd az aranyhorda pusztítása után a velencei és genovai kereskedők kezére került. A genovaiak építették a tengerpart mellett emelkedő parti szikla tetejére a 100 évig bevehetetlen szudáki erődítményt a 14.sz.-ban. Az erődítmény falai egyes helyeken 2 m vastagságot és 8 m magasságot is elérik, 14 bástyatorony maradt fent, többségük az építésüket elrendelő genovai konzul nevét viseli. Mondhatni, valahány genovai konzul érkezett ide szudáki állomáshelyére, egyből feltétlenül elrendelte egy csinos torony építését az erőd megerősítéséül és neve megörökítéséül. Az erődítményen belül citadellával elkerített részen állt a konzuli palotarész, ablakaiból messze-messze nyílt kilátás a végtelen tengerre. Az erődítmény területén lakóépületek, ciszternák és 1 templom is állt. Az árkádos templom kalandos életet élt: ferencesek, muszlimok és örmények is használták saját istentiszteleteikre – nyomot hagyva a székesegyház-mecset belsőjén. A 15.sz.-ban az oszmán-törökök foglalták el ezt a vidéket és uralták 300 évig, a 18.sz.-ban az oroszok verték ki a törököket és csatolták az Orosz Birodalomhoz.

A vár alatt találtunk szállást, a tengertől 150 m-re. Az időjárás szeles, még mindig hűvös, de már süt a nap és legalább nem esik, szabadon látszik a tenger horizontja. Sétálunk egyet a tengerparti korzón a sós, párás levegőn, a tenger erős hullámokkal veri a partot. A szállóban fűtenek, de ha kinyitjuk az erkélyajtót, felhallatszik a tenger morajlása. Reggel korán indulunk.

2009. május 1., péntek

Krím: Jevpatoria és Bahcsiszeráj

Április 29-én Kijevben új meleg-rekord született, 27,2 C fok volt, gondoltam, lent délen hasonló örömök elé nézünk. Már az úton Nyikolajev után belefutottunk esőkbe, zivatarokba. Ma pedig borús és hideg reggelre ébredtünk, 12 C fok, reggeli után lenézünk a tengerpartra. A sétány előtt május 1-i ünneplésre és szezonnyitásra készülődő felvonulók gyülekeznek.

Jevpatoriát i.e. 5.sz.-ban alapították a görög ion törzsek Kerkinitida néven, majd a szkíták foglalták el. 200 évvel később VI. Mithriádesz Eupator, pontuszi uralkodó hadvezére szerzi vissza, a király mellékneve után – jó, v. nemes atyától származó – nyerte el mai elnevezését: Eupatoria. A 14.sz.-tól a krími tatárok kikötőt alapítanak helyén Kezlev néven – jelentése „város szemmel”. Kezlev a krími tatárok 2dik legjelentősebb városa marad a 18.sz.-ig, a 2. török-orosz háború után kerül végleg az Orosz Birodalomhoz Kozlov néven, majd a klasszikus tradíciókat követve a 19.sz.-ra visszanyeri régi nevét.

A középkori városközpontban sétálunk, a valamikor Kezlevet várfal vette körbe, 5 kapun lehetett bejutni a városba, ahol egykor tatárok, törökök, görögök, örmények, zsidók és karaiták éltek, kereskedtek és kézművességgel foglalkoztak. A várfalon kívül áll Kerengő Dervisek Klastroma, a szufista dervis-mozgalom 16.sz.-i imahelye. A lakban 17+2 apró cellával körbevett négyszögletes, kupolával fedett téren tartották
szertartásaikat. Mellette az egykori mecset romjai és annak félig fennmaradt minaretje található. A tekijével átellenben az újjáépített valamikori várkaputorony 1ső emeleti kávézójában tatár kávéval és keleti édességgel melegedhetünk kicsit át, a kávé mellé (a szolgáltatás részeként) a következő szinten a kávézó idegenvezetője meséli el a település történetét, elsősorban a tatár fénykorra és szokásokra összpontosítva.
Könnyű sétával végiglátogathatóak a várfalon belüli látnivalók: a 16.sz.-i, 12 kupolás, 2 minaretes ma is működő mohamedán Dzsuma-Dzsámi mecset, 1 sarokkal lejjebb a pravoszláv Szent Miklós székesegyház a 19.sz. végéről, a mellékes kis utcában a régi zsidó zsinagóga.
A szűk,
központi utcán a karaita zsidók kenaszájának hófehér épület-és kert-együtteséhez jutunk – különleges atmoszférájú hely, imaházakkal, közösségi épületekkel, kertekkel, apró temetővel. A karaiták karaita nyelven, a török nyelvcsaládhoz tartozó saját nyelvükön beszéltek. A kenasza melletti karaita ebédlő-étteremben, vagy az udvaron, az ablakon keresztül árusított finom cseburekit lehet megkóstolni.

Bahcsiszerájt, a krími tatár fejedelemség egykori fővárosát 1,5 órás autózás után értük el, a kánok palotáját látogattuk meg. Bahcsiszeráj neve „palotakertet” jelent, a város mára nagyon lepukkadt. Tanácsom: nem kell megállni az úton-útfélen-útközepén kétségbeesetten integető népeknek, hacsak nem akarjuk feltétlenül megvizitálni az általuk ajánlott éttermet. Az sem bizonyos, ha az út szélére behajtani tilos tábla van kitéve azzal a felirattal, hogy feljebb nem lehet parkolni – az úgy is van… Különösképp, ha előtte 3-an is lelkesen jelzik, hogy mindjárt az ott lévő parkolóba állj be és fizess – no, ezt mi megettük, így 1 kicsit a végcélhoz többet sétáltunk. L. szerint amúgy hadd keressenek...
A kánok palotáját a 16.sz.-ban építették oszmán stílusban: az egyes épületek, könnyed pavilonok kertekkel, szökőkutakkal és virágokkal körítetten, laza együttesben állnak a palotán belül, mecset, dupla minaret és temetkezőhely társaságában. A palota lakóépületei elkülönültek férfi és női (hárem) szakaszra, a női részben számos szoba eredeti formájában megmaradt. Nincs ez így a kán épületében, a forradalom után, amikor az utolsó krími tatár kán elmenekült, a mozdítható dolgok jó részét magával vitte.

A palotában található a bahcsiszeráji szökőkút, többeket (irodalom, zene) megihletett. A szökőkút kicsi márványból készült alkotás, a „könnyek kútja”, az elhunyt kedves miatt férfiszív fájdalmát hívatott megjeleníteni. A kút tetején lótuszvirágba ágyazott szem könnyezik, az alatta lévő kis tál megtelik, a fájdalom oldódik: a túlcsorduló víz 2 alsó csészébe hull alá, hogy majd az újra feltoluló fájdalom, az ismét összegyűlt víz képében osztódik és így tovább. Azt is megtudtam, hogy a háremhölgyek-feleségek miért töltötték mindennapjaikat állandóan gazdagon felékszerezve: azon kívül, hogy az ékszer szép, ékesít és kiemel, muszlim szokás szerint a nő váláskor mindazt, ami magán volt, elvihette. A válás pedig ura részéről viszonylag könnyen ment: a talak (elengedlek) tanúk előtti 3-szori kimondásával vége is volt a frigynek. Az elbocsátott hitvesek a magukkal vitt ékszerekből állhatták későbbi életük költségeit. Kétségkívül praktikus...