2009. október 30., péntek

A/H1N1 járvány Ukrajnában

Ideért, gyorsan terjed és áldozatokat szed. Mára hivatalos állásfoglalás született: Ukrajnában sertésinfluenza járvány van, 3-as, legerősebb fokozat. Megelőző intézkedésekről határoztak, karantént rendeltek el 9 megyében, az egész országban 3 hetes rendkívüli szünetet vezettek be óvodákban, iskolákban, több helyütt a felsőoktatási intézményekben is, megtiltották a tömegrendezvényeket. Országszerte kitört a pánik, a gyógyszertárakat megrohamozták, gézmaszkok, vitaminok, lázcsillapítók, Tamifluk, egyszer-használatos kesztyűk, mind-mind-mind eltüntek, felvásárolták. Újabb rendelésekről adtak hírt, jövő héten elkezdik visszatölteni a készletet. Csak a lvovi megyében, amely az egyik gócpont - 15 ezer Tamiflura van szükség a gyógyításhoz. Ukrajna a világhoz fordult humanitárius segítségért. Megszólítottak bennünket, hogy ne foglalkozzunk öngyógyítással, megelőző oltásokról tárgyalnak, mobil honvéd-kórházak telepítését rendelték el, megerősítették a határátlépőket és így tovább - 5 percenként jön újabb hír, álhír, rémhír. Az egyik legutóbbi szerint betelefonáltak szerkesztőségbe, hogy Kijev valamelyik kerülete felett influenza-ellenes permetezés folyik repülőgépről - ezek a baromságok vajon hogy születnek? Színreléptek a politikusok; egyik a másik után nyilatkozik, mindenkinek van ötlete, hibáztatják a kormányt a felkészületlenségért, a választási kampányokat betiltották, az oroszok készek segíteni, összeült az elnök melletti Nemzetbiztonsági Tanács és jótanácsokkal látja el a népeket, a "régiók" a parlament rendkívüli összehívását kérik, mások az egészségügyi miniszter távozását sürgeti és így tovább.

A hiánycikkekkel kapcsolatban illusztrált tanácsokkal bombáznak minket a tv-n keresztül, hogyan lehet otthon gézmaszkot készíteni, hány óránként kell váltani, megelőzésképp esetleg vitaminok helyett együnk hagymát és fokhagymát. A betegség tájékoztatás szerint köhögéssel indul, magas láz kíséri, 3 nap alatt súlyos tüdőgyulába fordul. Bizakodom, ugye nem tapasztaljuk meg közelebbről?

Néhány ma hazautazó expatnak a cége azt javasolta, hogy kicsit ne jöjjenek egyelőre vissza. Külföldi ösmerőseink feleségeiket gyermekeikkel hazaküldik.

Mi emiatt nem mentünk el az egyetem 175. évfordulós ünnepélyére és a mozinak is lőttek. Filmfesztivál van Kijevben, este 1 Costa Gavras film megy -- L. szerint jobb, ha most elkerüljük a zsúfoltabb helyeket. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy ma vett 1 új mobilt, egész este azt bizergálja, hangosan örül, hogy mi-mindent tud -- ez most leköti. Telefonon beszéltünk a barátnőmmel, Natasával, ők holnap indultak volna Nyugat-Ukrajnába szanatóriumba, így maradnak békésen Kijev alatt, a dácsán. Azt mondta, ha holnap meglátogatjuk őket, érkezésünkkor kezünket és lábunkat ellenőrzi, külső tisztítás lesz, majd belső, 1 dl-s vodkás profilaktika következik és ezután karantént rendel el, kijelöli helyeinket...

Persze, próbálok mosolyogni, de félre a tréfát -- helyzet van.

2009. október 18., vasárnap

még mindig Odesszáról

Szeretem Odesszát, mert kikapcsol, lelazít, energiával tölt fel, szabadság érzete önti el tested-lelked. Tengerparti város, egyben üdülőhely nagy nyüzsivel, éttermek, kávéházak, szórakozóhelyek sorával, szép építészeti látnivalókkal, laza és szabad légkör, déli, mediterrán hangulat. Ehhez társulnak a kulturális programlehetőségek. A legszerencsésebb persze nyáron menni Odesszába, engem most az eső sem zavart - sétálni akartam.
Az odesszai színházi-és opera élet a várossal egyidős, az egykori és 1873-ban leégett színház helyére nemzetközi pályázat útján kerestek tervezőket, a Fellner és Helmer bécsi építésziroda tervei alapján az 1874-es alapkőletételt követően 3 év alatt épült fel az odesszai Operaház.
A Fellner és Helmer építészpáros színházépítésre specializálódott, irodájuk 43 éves fennállása alatt 48 színházat építettek, főleg a Monarchia területén. Munkásságukról itt megy 1 érdekes cikk, az általuk épített színházak listája pedig itt található. Az odesszai Opera épülete jól sikerült, több mint10 éves felújítás után 2007-ben nyitották meg újra, bizakodjunk, hogy a mai technikai vívmányok segítségével sikerült megállítani süllyedését. A balett tetszett, az Opera belülről is csodás -- remélem még eljutunk ide más előadásra is.

Odessza belvárosának utcanevei őrzik a nagy alapítók, városépítők nevét, II.Katalin szobrát 2 éve sikerült helyreállítani. A fő utca, Deribaszovszkaja - Joseph de Ribas tábornok emlékére, fivére, Felix is sokat tett a városért. 11 éven át Richeliu igazgatta a várost és a régiót, a hálás odesszaiak szobrot emeltek neki a Patyomkin lépcső tetején (a lépcsőt valaha Richeliu-lépcsőknek hívták) és a Primorszkij bulvár kereszteződésében, utca és az általa alapított, Odesszának ajándékozott líceum is a nevét viseli.

A Passzázs, Odessza 19. századból származó plázája - szálloda, üzletek, irodák központja. Elegáns butikok, elit kereskedőcégek -- emléktábla hirdeti, a Faberge is képviseltette magát. A Passzázs homlokzata kívül-belül szobrokkal gazdagon díszített, a bejárat kapuboltozatait mozaikos borítás fedi, az üzleti portálokat fakeretes kirakattal és ajtóval látták el. Igyekeztek megőrizni az épületet, de mára ismét felújításra szorul. Nagyon elcsúfítja a sok, rendezetlenül elhelyezett ízléstelen és hivalkodó kereskedői reklám, bóvlikat áruló üzletek sora.

Az odesszai épületek többsége nemcsak szimpla ház - hanem van benne valami "csavar", ami megkülönbözteti a többi palotától, vagy bérháztól -- simán a kovácsoltvas erkélykorlátok, mozaikok, homlokzati díszítések, szobrok emelik ki ezeket, vagy valami különös ötlet, különc nagyvonalúság és eredetiség hívja fel a figyelmet az épületre. Egyik ilyen épület a "fal-ház", szemben állva az utcai homlokzattal teljes épületnek tűnik, oldalról már látszik, hogy az utcára tekintő erkélyek mögött zsebkendőnyi területek vannak, az épület sarkát élesen lecsapták.

Ogyessza számos művészt, írót, költőt adott, itt születtek, éltek, írtak, alkottak stb. Babel, Pausztovszkij, Ilf-Petrov, Katajev, a Szobornaja tér templomában keresztelték Ahmatovát, az odesszai zeneiskola növendéke volt Gilelsz, Ojsztrah és Richter, néhány híressé vált tudós tanított itt: Mengyelejev, Mecsnyikov, Tamm és Vakszman (utóbbiak Nobel-díjasok). Odesszai születésűek a Warner stúdiót alapító fivérek is.
Sajna a hétvége hamar véget ért, a hazaút autóval hosszú volt, rendületlenül esett, Ogyessza után jó 150 km-rel napos-esős hely mellett haladva teljes szivárvány-ív kísért bennünket egy darabig az úton.

2009. október 17., szombat

Esős hétvége Odesszában

Nem, ez nem elírás. Nem olyan rég, egyik kedvenc másik blogon - a szomszéd országról szól - némi polémia ment Odessza nevének magyarításáról, az Ogyessza a város orosz nevének orosz kiejtés szerinti átírása, valójában az odesszaiak odesszának ejtik, kemény d-vel a lágy helyett. Mielőtt bárki megkérdezné, nem tudom, hogy ukránul miért 1 sz-szel írják, nem v'ok nyelvész, végképp rejtély, hogy ezek után a latin betűs transzliteráció miért dupla s? Itt 1 utolsó kép az AN-24 üléséről, rajta a kijáratot jelző sárga nyíllal - jó, mi? és én ezen ültem! - meg

1 másik a repülőtérről, ahol világosan látszik az ukrán név és annak latin betűs átirata. Az odesszai repülőtér egyáltalán nem nagy szám, ne legyenek nagyobb elvárásaid, nem fognak meglepetések érni, ez a hozzáállás általában véve hasznos Ukrajnában. A képet a buszról lőttem, belföldi járatként most az épület mellett rakott le bennünket (ez már más ukrán városban is előfordult velem), aki feladta a bőröndjét, perceken belül 1 egy utánfutós szállítóról levehette és a kerítés-kapun át egyből kijutottunk az utcára. Engem L. a repülőtér épületében várt az érkezési oldalon - ez logikus, ugye - volt meglepetés, mikor rátelefonáltam, hogy már kint állok, mehetnénk.

Az idővel nem volt szerencsénk, mondhatjuk, ismét lementünk délre fagyoskodni, ottlétünk alatt pár óra kivételével rendesen zuhogott. Bepróbálkoztunk zárt-terű programmal, a Puskinszkajan az útikönyvek által favorizált Nyugati és Keleti Művészetek Múzeumával, az épület 19. sz-i klasszikus palota, Abaza orosz nemesi család sarja, gabonakereskedő, senior állami tisztségviselő stb. építtette nyári palotaként szeretett felesége számára. Ez a fajta gálánsság mára sem veszett ki az itteni újgazdag körökben, meg a mai ukrán oligarchák és üzletemberek is azt példázzák, mennyire lukratív a biznisz ötvözése politikai szerepvállalással. Ez most csak mellékzönge, a palota tényleg szép, a belső enteriőr bővelkedik karrarai márványban, gazdag aranydíszítésben. Az épület homlokzatát szépen felújították, a tetőt nem sikerült, így a csodálatos felső szint rendesen ázik, és a víz a plafonról csöpögött és a mennyezet festése felkunkorodva málik, potyog. Sajnos a múzeum nyugati részlege felújítás miatt a Caravaggio festmény ellopása óta zárva tart, a keleti rész nemigazán hagy mély nyomot bennem. A képen látható Buddha szobor az 1gyik legrégebbi db.

Odessza építésével a 18.sz.-ban Joseph Deribast bízták meg, Nagy Katalin egyik hadvezéreként ő küzdött meg e helyért a törökökkel. Francia kormányzók és polgármesterek követték, Richeliu (a bíboros unokája), Langeron felvirágoztatták a gazdaságot és a kulturális életet. Neves olasz, francia, orosz építészek tervei alapján épültek a városközpont utcái, orosz nemesek, görög kereskedők, francia arisztokraták, olasz, német, bolgár, török 18.sz. korabeli üzletemberek és expatok, a kialakuló zsidó közösség kultúrája, ízlése és pénze alakította a városképet. Klasszicista, barokk, empire, reneszánsz, szecessziós paloták és középületek keverednek a délies, mediterrán belső udvarú házakkal, kávézókkal. Minden vallás, minden konyha és minden étterem honos errefelé. Naaagyon szuper egyveleg, jót sétáltunk a köveken a folyamatosan szakadó eső ellenére.
Folyt. köv.

2009. október 16., péntek

Esős hétvége Ogyesszában

Az ogyesszai Opera a város szellemi és anyagi virágzása idején épült, a 19.sz. legnevesebb színházi építészei, a Fellner és Helmer bécsi építésziroda tervei alapján. Felújítása 11 évig tartott, 2007-ben nyitották meg ismét a közönség számára. Már régen szerettem volna belülről is megnézni, aztán múlt péntek este - kis kaland után - a Hattyúk tava balettot néztük meg -- romantikus, klasszikus darab: ezúttal az optimistán záró változattal, a gonosz varázsló elnyerte jutalmát és a szerelmesek egymáséi lettek.

Ogyessza egyik kedvenc városom, igazi nyüzsi, tengerparti, kozmopolita hely. Most repülővel mentem, amit úgy választottunk, hogy az este 6-kor kezdődő előadásra kényelmesen odaérjek, fél 3-as kijevi indulás, fél 4-es ogyesszai érkezés. Szakadó esőben a repülőgép 1 órás késéssel indult, mert nem érkezett vissza időben másik útjáról, 4 ukrán légitársaság közös járataként váratlanul 1 AN-24-est állítottak be. Menetrend szerint 1 órát tartott volna az út, a fedélzeten 1 óra 20 perc repülési időt jeleztek, végül is bő 1,5 óra alatt leértünk. Az ogyesszai közlekedési dugókat leküzdve, az utolsó 300 méteren esőben futva, a nyitányt - ha nem is a leg1ső hangoktól -- már élvezhettük.

Korábban is írtam a bölcsis éveimből származó repülőről, igazi megpróbáltatásként élem meg vele az utakat, bár most, hogy már legalább 5-ször repültem vele, kezdem megszokni. A fedélzetre érve az ember elbátortalanodik amikor elétárul a való kép, rácsodálkozik - ez mi?, és nyomban előbuggyan a 2dik, magasságos körökhöz intézett, kissé vádló kérdés - mivel érdemeltem ezt ki? Nincs mit tenni, kabátban - mert a gépen, amikor kint hideg az idő, hűvös van (nyáron pedig meleg) - leül, becsatol,

nézi mások hasonlóképp döbbent, de bizakodó arcát, megadóan várja a felszállást, meg az előtte álló kalandot. Az AN-24-es úgy indul, hogy először bepörgeti a propellereit, kellő hangerő és rázkódás után elgurul, tekereg-kanyarog a repülőtéren, a "bemelegítést" követően hosszas "vágtázás" után elemelkedik a földről. Ezt nagyon lapos szögben teszi, határozottan az az érzése az embernek, hogy erőlködünk, együtt koncentrálok a többiekkel, fölfelé húzom a képzeletbeli szarvkormányt. Ronda, farkasfelhők között, 2-szer élesebb kanyarral, az egyenletes, hangos zúgás, meg az indulás izgalmait követően - részemről csukott szemmel -, bóbiskolva repülünk. A fedélzeti szolgáltatás ezúttal újságot jelent - nem vagyunk sokan, mindenkinek jut, majd az út felénél 1 pohár innivaló is érkezik - ezt a jegyen snack-nek nevezik. Felszálláskor a stewardess elvette fent a bőröndömet és az ajtó mellé a többiekével együtt letette, nem fért volna be a csomagtartóba. Repüléskor is szabadon feküdtek a földön egymás mellett, azonosító cetli és rögzítés nélkül - feleslegesen nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Leszálláskor az ajtó mellől választhattam - :).

Minden jó, ha jó a vége - ezúttal is így volt. Kollégáim szerint feleslegesen hisztizek, nagyon megbízható kis gép, úgy van megszerkesztve, ha a motorja megadja magát, vagy netán útközben takarékoskodni akarnak az üzemanyaggal és kis időre lekapcsolják (ilyen sztorit is hallottam!) - vitorlázva is tud repülni, bárhol képes landolni, még a kukoricaföldön is leszáll, ezért beceneve errefelé "kukuruznyik". Hurrá!

Ogyesszáról majd ezután.

2009. október 10., szombat

Templomszentelés Vilsanaban

Szergej Petrovics szűkebb hazájában, Vilsána faluban pravoszláv templomot építtetett, ennek felszentelésére mentünk barátnőmékkel. Kérés szerint hosszú szoknyában mentem, Natasa hozott nagy fehér rózsamintás kendőt vállamra, fejemre - csendesen belesimultam az ünneplő és bámészkodó tömegbe, részesültem a szentelt vizes szórásból (előtte gyorsan lekaptam a szemüvegem) - :). A templomszentelést maga Filaret, az ukrán nemzeti pravoszláv egyház feje vezette, hosszú, több mint 3 órás szertartás során a templomot kívül-belül körbejárva szentelt vízzel avatta fel és kért áldást, erőt, támogatást.

Vilsána faluban eddig 1 pravoszláv templom volt, no de az a moszkvai patriarchátushoz tartozik, ez pedig nem járja, most kapott 1-et az ukrán egyház is, Szűzanya leplének ajánlották, Istenanya Oltalma templom (erről az ünnepről írtam tavaly). A templom a 19.sz.-i, majd a szovjet időkben lerombolt, Nyikolajnak szentelt templom helyén épült. A szertartást ebéd követte, felejthetetlen túrós varényiki és rjázsenka zárta a pohárköszöntőkben is bővelkedő kajálást.

Ez a vidék (is) nagyon szép, lankás-dombos, földek-mezők váltják egymást, kiserdőkkel keretezve. Nem gondoltam, hogy Vilsána akkora történet, sétáltunk a faluban, és mindjárt 500 m-en belül 4 emlékmű is volt a főút mentén: az 1ső annak tiszteletére, hogy azon a helyen állt valaha Engelhardt földbirtokos udvarháza, ahol Sevcsenko kozákként szolgált. Sevcsenko jobbágyfiúként a környék falvaival, majorságaival, földjeivel együtt pán Engelhardt tulajdonában állt, aki festészetre taníttatta a tehetséges fiút. Sevcsenkot később Szoscsenko, a szintén innen származó festőművész szervezésében barátai 20-as éveiben vásárolták ki. A 2dik emlékmű, kőkereszt, a faluban az 1932-33 és 1945-46-os éhínség idején elpusztultaknak állít emléket, a 3dik egy iskolatársnak, aki az afganisztáni harcokban esett el, a 4dik, magasabb obeliszk - a II.VH-ban elhunytak dicsőségét hirdeti.

II.VH-s emlékmű több is van, 1 kicsit lejjebb, 1 nagyobb pedig a falu határában. A falu sokat szenvedett a II.VH alatt, számos embert megöltek, több százat hurcoltak el Németországba kényszermunkára. Ezen a vidéken zajlott Ukrajna jobb part felszabadítása során a Korszun-Sevcsenkovszkij hadművelet meghatározó tankcsatája, az I. és II. Ukrán Front a térségben összezárt és megsemmisítette a német alakulatokat, több tízezer ember lelte halálát, rengetegen estek fogságba.


Nagyobb térképre váltás 



Vilsána (vagy Olsána) régi település, legenda szerint a Kijevi Ruszig eredezteti magát, 17-18. sz.-ban  Lengyelország része. A 18.sz. legvégén került át Oroszországhoz. 1830-tól Engelhardt után Branyicka grófnő birtoka, a 19.sz. végére is 3ezren lakták, mint ma, 2 pravoszláv templom, zsinagóga, falusi bank, posta, iskola, internátus, felcser, ispotály, szegényház, gyógyszertár, több malom és a falu szélén cukorgyár működött. Teljesen     kompakt kis település volt. Kár, hogy mára a cukorgyárat csak kidőlőben lévő kőkerítése, pusztulásnak indult épületei, csupasz ablakok, gazzal felvert udvara jelzi, így válik enyészetté az egykori, környékbeli cukorrépa termesztésre épült üzem. Falutörténeti múzeum őrzi az emlékeket, ezt most kihagytuk, inkább élveztük az őszi színeket és a langyos napot.