2010. december 30., csütörtök

Kiev Muralissimo fesztivál - update2

Ez a falirajz a kijevi városi fertőző betegségekre szakosodott gyermekklinika egyik épületére került, nemzetközi csapat közös munkája: az ukrán "Interesni Kazki" murális művészek teamje dolgozott együtt a német "ZonenKinder" kollégákkal. Mindkét csapat saját stílusát adta a mesetémához, azt remélik, hogy a színes kép javít a beteg gyermekek és szüleik hangulatán, pozitív kisugárzásával elősegíti a kis betegek gyógyulását. Bár a csapatoknak ez az első közös műve, annyira megkedvelték egymást, azt nyilatkozták, még biztosan lesz folytatás...

Kiev Muralissimo fesztivál - update


Itt írtam korábban a Kijevben Muralissimo néven indított street-art fesztiválról, az elkövetkező néhány post-ban csatolok pár képet az elmúlt hónapok érdekes alkotásairól. Olivier 2Shy francia graffiti művész, aki évek óta Belgiumban él - az első meghívottak között dolgozhatott a belvárosi Gogolovszkaja utca egyik házának tűzfalán. Maga a ház rossz állapotú épület, több, mint 100 éves... igazán szüksége volt arra, h valami feldobja! A falikép M.C.Escher optikai illúzióit eleveníti fel, lehetetlen perspektíváit, sehová nem vezető lépcsőit ötvözi a mai computer játékok grafikai elemeivel. 2Shy 3 napon keresztül dolgozott folyamatosan, nappal, éjjel és esőben, spray-fújásos technikával - 80-90 doboz festék fogyott el.


A másik hatalmas "mural" a Zlatousztovszkaja utcában található, a szintén francia, Remed művésznév alatt dolgozó Guillaume Alby műve. Ez a kép 2 kijevi nevezetes látnivaló, a Haza-Anyácska és Kijev alapítói emlékműveinek harsány színekkel megvalósított újraértelmezése. A Kijev alapításáról szóló legenda Dnyeperen hajózó csónakjában itt-és-most Haza-Anyácska (родина Мать) trónol kardjával az egykori városalapító testvérbátyjak húga, Libigy képében. Az egybefonódó nap és hold az öröklétet jelképezik, a szem - a jövőt, a hullámokon úszó csónak pedig magát az életet... Remed 40 ballon színes és 15 l fehér festéket használt fel 4 napos munkája során.  

2010. december 26., vasárnap

2010. december 22., szerda

fényshow Harkov megyei központ épületén

Harkovról, Ukrajna 2. legnagyobb városáról itt írtam. Harkovot 1651-3-ban alapították, a város napja augusztus 23 (felszabadulás napja a német megszállás alól). A harkov megyei állami központ épülete Európa egyik legnagyobb terén, a Szabadság téren áll, a szovjet klasszicizmus mintapéldánya, itt rendezték ezév nyár végén az alábbi fényshow-t a város fennállásának 357. évfordulója alkalmából:

2010. december 21., kedd

Pesten is

kijevi idő szerint ébredek...

2010. december 20., hétfő

elhavazott repülők

Pénteken Kijevben leszakadt a hó, délutántól nyomta fáradhatatlanul, nedvesen és eltakarítatlanul, mire este fél 8-kor hazafelé vettem az irányt a város leállt, összetorlódott autók keleti dudálós kavalkádban araszoltak a hóban. A kijevi autósok elővették legbunkóbb formájukat, rendíthetetlen tülekedés alakította a sávokat az utakon, elakadt autók, leszakadt trolivezetékek borzolták az időjárás mellett a közlekedők idegeit. Ilyenkor minden egyes cm-ért küzdelem folyik, arrogáns autósok a legkisebb résekbe is befurakodnak, végképp megölve a minimális haladás esélyeit. A kialakult sorok figyelmen kívül hagyják a közlekedési lámpákat, az útkereszteződésekbe szemérmetlen kíméletlenséggel behajtók gátlástalanul blokkolják az átmenő forgalmat. Kollektív betartás, "ha nekem nem megy, álljon a másik is" elv rendez - 2 órát tartott a 15 perces út.

Esti magányomban a laptop előtt az fb-n biztatgattam a havazás miatt törölt járatok okán Európa különböző pontjain ragadt ösmerőseimet, Amszterdam, Bukarest, Velence, Brüsszel - ez a mai technika, valahonnan a világból éterbe kiáltod a helyzeted, v. bánatod, perceken belül együttérző válaszok formálnak virtuális társaságot, komoly és vicces tanácsok oltják a tehetetlen utazó bosszúságát.

Ekkor még nem gondoltam, h néhány óra múlva hasonló sorsra jutok magam is, szombat délelőtt békésen megnéztem a Majdan Nyezalezsnosztyin a fenyőfát, péntek délután gyújtotta meg égőit Janukovics elnök, rövid tüzijáték keretében. Az idei karácsonyfa közepesen ronda, a szponzor is tavalyi, akkor sem volt szebb, lila színekben játszott - ezért felesleges volt a többszöri beharangozó. Kijevben szombaton már nem havazott, hideg volt, hazasétáltam, otthon megnéztem a neten mi újság Ferihegyen és Boriszpolon. Baljós jelek, reggeltől növekvő számú késedelmesen induló járatok - kora délutánra, mikor kiléptem a lakásból, a Pestről Kijevbe tartó repülőnél már 25 perces az előrejelzett késés. Útközben ért a telefon, L. szólt, h a késés már 1 órás, így ráérősen megálltunk egy közértnél, pár dobozka kaviárt vettem még. Mire Boriszpolra értem, Ferihegyet lezárták, a kijevi gép el sem indult. Jól jött a megkésett ebéd és a tea, utána a várakozás véget-nem-érőnek tűnő órái, kint ültünk, majd bent, itt a boriszpoli utas nem sok mindent tehet, váróterem, 3 kisebb duty-free azonos kínálattal, 2 apró bár szedvicsekkel, innivalókkal. A repülőtéren nem voltak sokan, láthatóan a gyerekek jobban bírták energiával és idegekkel a várakozást a felnőtteknél. 5 órás késéssel elindultunk és megérkeztünk, elcsigázva, de végre itthon...

2010. december 17., péntek

"neves" villák és házak Kijevben: a "macskás" ház

Babus ittjártakor véletlenül bukkantunk erre a házra. Mivel előző nap Podolon, az Olivjében, ahol ebédeltünk, elfogyott a creme-brulee, :(, gondoltam 1 kicsi francia étteremben majd bepótoljuk. Igy jutottunk a Gogolszkaja utcába, (zárójelben jegyzem megy, h az éttermet az válassza, aki palacsinta-rajongó, mert egyébiránt felejtős és brulee sem volt), hanem a mellette lévő ház igen érdekes.

Ez a ház is jó példája a kijevi aranykornak, a 19.sz. vége, 20.sz. elejéről, amikor a tulajdonosok építkezési lázban többemeletes házaikat véletlenszerű kaotikus rendben építtették Kijevben, a városközpontban, annak akkori határain, vagy lent a Podolban, egymás után számos kőház nőtt ki, egyébként pedig még mindig a faházak uralták a terepet. A felépült bankok, irodák, szállodák, bérházak karaktere, stílusa, anyaga, homlokzatainak színe meglehetősen különbözött és a tulajdonos (építtető) a társadalomban elfoglalt helye, ízlése és pénztárcája függvényében alakult.

A kijevi épületeken keverednek a klasszikus, gótikus, romantikus, bizánci, reneszánsz elemek, a "kitűnés" vágyától vezéreltetve a házak színes homlokzatait gazdagon díszítették, szobrokkal, domborművekkel csinosították, az épületeken keretezett ablakok, különleges erkélyek, balkonok, sok-sok kovácsoltvas, körbefutó konzolok, szegők, stukkók, rozetták, stb. változatos világa jelent meg.

A "macskás ház" egyszerű bérháznak épült, asszimetrikus homlokzattal, szép kis stílus-egyveleg: alapvetően modern keveredik neogótikus és neoromantikus elemekkel, kicsi középkor, 1 csepp orosz klasszicizmus és a homlokzaton rengeteg dekoráció: sok fantasztikus szörny, állatok, misztikus darabok, no meg a macskák! A második szinten körbefutó baglyok a bölcsességet szimbolizálják, a macskák pedig rossz szellemektől védenek meg.

2010. december 14., kedd

még mindig Pejzazsnaja

1 kép a kisebbik játszótér mögötti falfreskóról:

Welcome to Ukraine

ezt a szép promót találtam Ukrajnáról:

2010. december 10., péntek

"neves" villák és házak Kijevben - "Síró Özvegy"

Kijevben számos érdekes és különleges villa található, "neves"-ek, mert mindegyiknek régóta meghonosodott neve van és nevezetesek,  különleges megjelenésük, stílusuk miatt. Természetesen történetek és legendák kapcsolódnak hozzájuk. Kettőről már volt szó korábban, az egyik az "Állatos Ház" (Gorogyeckij háza) a Bankovszkaja utcában, a másik az András lejtőn Oroszlánszívű Richárd vára. A "Síró özvegy" háza a Luteranszkajan található, pár lépésnyire Gorogyeckij villától.

A ház különlegessége a főhomlokzat tetején látható lapos dombormű, szép, szomorú női arc, medúzával keretezve. Esős időben arcán végigcsordulnak a könnyek - innen a név - síró özvegy. Azt mondják, hogy a tetőn a relief felett kis gyűjtőtartály található, ahonnan a felgyülemlett csapadék az arcra folyik. A ház 2 homlokzatát labradorit, szürke gránit és műkő borítja, az oldalsó falakat tégla és kerámia fedi, szép, geometrikus mintázatú, szürke kerítés futja körbe és hasonló vaskapu zárja le.


Ezt a házat is az "aranykorban", a 20.sz. elején, 1907-ben építették egy poltavai kereskedő, Szergej Arsavin megrendelésére, monogramja betűi összeölelkeznek az épület jobb oldali erkélye fölött (СА). A kor egyik népszerű építésze, Eduard Bradtman, modern stílusban készítette a villát, egyébként ő tervezte a lenti kis téren álló színházat (Ukrán Dráma - Ivan Franko) is. A kereskedőnek nem kevés pénzébe került a házacska, miután elkészült, a költségek fedezése miatt ki kellett adnia az épület 1ső emeletét adósságai törlesztésére. A villához kapcsolódó egyik monda szerint gazdag ember özvegye építtette volna férje emlékére. Másik történet a despota férj mellett boldogtalan szerelemben élő feleségről szól... ezek kis színesek, valójában maga a kereskedő élt itt feleségével és 4 gyermekével a földszinti részben egészen 1913-ig. Akkor a villa egy kijevi kereskedőhoz került, 1918-ban államosították, a párt külföldi szekciója használta egy darabig, laktak itt politikusok (pl. Ny. Podgornij), ma is állami célokat szolgál, vendégház, delegációk, küldöttségek szállnak meg benne.

2010. december 6., hétfő

friss házasok a Pejzazsnajan

Hétvégenként Kijevben rengeteg friss házassal találkozhat az ember, mennyasszony-vőlegény, csicsás autó, esetleg tetején egymásba fonódó karikagyűrűk, a rendszámtábla helyén állhatnak a házasok keresztnevei, mögöttük a násznép, az őket jelölő autók rendszámtáblái is beszédesek, pl. "a vőlegény barátai", velük pedig az italok, pezsgő, vodka, konyak. Körbejárják Kijev nevezetes és kultikus helyeit, emlékműveit, a fényképész instrukciója szerint beállnak -- és ez így megy. A Pejzazsnaja is kedvelt hely fotózásra, íme 1 igazi debil beállítás, a megbilincselt férjet vezeti az ő drágája. Minden szempontból brrrr...

mindenféle

L. szólt, h ne hanyagoljam a blogot, az előző bejegyzésekhez nem tudtam képeket feltenni (elhagytam a fényképezőgép usb-kábelét, ma itthon a fiam megmutatta, h van egyszerűbb megoldás is, sd-card, hah!, az ember benyomja a laptopba és már látja is... minden nap tanulok :)). 1 lvovi kép, Lvov kapcsán kellene írnom arról a tematikus kocsmáról, ahol este vacsoráztunk -- Krijivka a neve, ami annyit tesz, h búvóhely, utalva Banderára és az ő földalatti mozgalmára. Ez azért 1 hosszabb lélegzetű téma, mert bár a hely tényleg nem semmi, Bandera személyét nem lehet csak úgy, egyszerűen letudni, -- szóval erről kicsit később, ha jobban összeszedtem magam.

1 kép a kijevi lakás adventi díszéről. A hétvégét egyébként lányommal töltöttem Kijevben, voltunk múzeumban (Történelmi Kincstár), Felső Lavra Gazdasági kapuja fölött lévő Mindenszentek templomban, utána elmentünk a Pejzázsnájára. A Pejzázsnáján elkészült a játszótérnek az a sarka, amelyet Kosztya és barátai az "Alice Csodaországban" mesének szenteltek, igen jól sikerült, macska-kilátó, óriás-csésze, Nyuszi csúszdákkal megtűzdelve. Finomakat ebédeltünk, megnéztük az Operában a Sevillai borbélyt, kicsit shoppingoltunk - szuper 2 nap.

Jártunkban-keltünkben láttuk a Majdan-on a ronda felállított fém-fenyővázat és az ott várakozó, fenyőkkel megrakott teherautókat. Körbekerítették ezt a részt, valahogy korán idekerültek a fenyő-cuccok, mert jó alkalom volt arra, h az új adó-kódex ellen tüntetőket, akik a Majdan függetlenségi emlékműve mellett sátoroztak, gyorsan-gyorsan kipenderítsék, h átadják a teret az ünnepre készülődőknek. A fenyő kapcsán a ma reggeli újságban azt olvastam, h egy frászt lesz szovjet-swarowski-ukrán-népi egyveleg (pedig ez elég ütős lett volna...) -- a karácsonyfa díszítését kifejezetten ukrán nemzeti és népi témának szentelik az idén.

2010. december 5., vasárnap

"Akkor 1 darabig

nem repülünk, amíg ilyen idő van" - mondta ki kollégám hangosan, mit valamennyien gondoltunk, mikor végre Lvovból jőve leszálltunk Kijevben.

2 napra mentünk múlt héten Lvovba dolgozni, mindjárt az 1ső nap délutánjától szakadt a hó, hol sűrűn, hol csendesen. Éjfélre fehér paplanként borította a várost, a feltámadt szél porként hordta a háztetőkről, körbetekerte a járdákon, betemetve a felfagyott jeget. Óvatos tipegés és megfontolt talaj-keresés minden lépés előtt. A hideg, ha a napot az irodában töltöd, nem annyira zavaró, különösen úgy, h a 2dik napra megenyhült, a mínusz 12 egyből 0-ra kúszott fel, a havazást szitáló esőzés váltotta. Mire estefelé a repülőtérre értünk, majdnem egybefüggő vékonyabb jégpálya volt az utakon.

Sima check-in, beszállítás, várakozás a gépen. Jégtelenítés egyik oldalon, majd a másikon, a gép tetején. A szokásos indulás előtti pantomim-és bábjáték a steward-tól, csend, várakozás, majd 20 méter előre és megállás. Fél óra elteltével kiszállítottak bennünket a jeges felszállópálya miatt, a repülőtér '50-es évekbéli épületébe bezártak és innentől semmi tájékoztatás, se ki, se be, csak várakozás. Több, mint 1 óra várakozás után néhány utas elvesztette türelmét, szerette volna tudni, mi is várható. A hangos szócsata után kevés idővel megjelent 1 gyévuska és szó szerint az alábbiakat mondta: "Most érkezik 1 gép, és ha sikeresen leszáll, gépük parancsnoka úgy dönthet, h felszállnak." Kétségkívül praktikus megközelítés, a közlemény az utasokat felturbózta, mindenki az ablakokhoz tódult, h a landolást megnézze. És lőn, a gép simán leszállt.

Újabb kis idő elteltével másik gyévuska érkezett. Azt hittem az előbbi bizarr bejelentést nem lehet felülmúlni, ebben az esetben volt másik... A gyévuska azt mondta, h "itt a busz, aki akar felszállhat a gépre és elrepülhet". Erre aztán a népek felkapták fejüket, hooogyan? Tanakodás, vajon ez mit jelent, de az ajtó nyitva, szemben az autóbusz, többen elindultak. Már a buszig eljutni próbatétel, a jég semmit nem engedett, még oda sem értünk, mikor fejünk felett elhúzott 1 gép. Ez igazi jel, mondhatom tesztelés! Rövidre fogom: 2 utas kivételével mindeki visszaszállt, ez azt jelentette, h a slozi előtti pótszék felszabadult...

Megint jégtelenítés és várakozás, majd szokatlan dolog: a kapitány kijött, kinyitotta a gép már bezárt ajtaját, kiszállt, körülnézett odalent, aztán visszajött, majd pár perc múlva óvatos kanyarodással végigmentünk a felszállópályán, a végén megfordultunk, nekiszaladtunk és felemelkedtünk. Síri csendben ültünk valamennyien, az esőfelhők miatt jó darabig alacsonyan repültünk, később emelkedtünk a magasba. Útközben 2 szer kerültünk turbulenciába, a 2dik alkalmával kiszabadult egy bőrönd és a pilótafülke ajtaja előtt landolt, eltorlaszolva annak ajtaját. A steward megállás és szemrebbenés nélkül szolgálta fel a szendvicseket, töltögette a bort az utasok poharába. 2-szer ment friss üvegért, nos, ezúttal nem volt elég tartalék, a kisgép utolsó 3 sorának már nem jutott bor...

A kijevi landoláskor közös felszabadult extázisban tapsoltunk, végül is simán megérkeztünk.
(a képeket utólag töltöttem le ide a telefonomról)

2010. december 4., szombat

kijevi karácsonyi készülődés

Kijevben később van karácsony, január 6-án, így az adventi időszak is 2 hetes eltolódással kezdődik. November 28-án, a mi 1ső adventi vasárnapunkon indult a pravoszlávok 40 napos karácsonyi böjtje, a testi-lelki felkészülés időszaka Krisztus születésének méltó megünneplésére. A light verzió szerint tilos a hús-evés, alkoholizálás, a hal megengedett és ünnepnapokon lehet borozni is. Az ortodox, szigorúbb szabályok alapján a hét 3 napján elvárt a szárazevés, napi egyszeri étkezés formájában, 2 nap lehet főtt ételt enni, a böjti időszak ünnepnapjain (Mária mennybemenetele, szentek napjai, vasárnapok) lehet halat, bort és olajat fogyasztani. A böjtöt errefelé komolyan veszik és gyakorolják, éttermekben, munkahelyi ebédlőkben is feltétlenül kínálnak böjti fogásokat ebben az időszakban.

Kijevben december 15-e táján felállítják a Majdan Nyezalezsnosztyin (Függetlenség tere) a karácsonyfát, ez fémvázon, több, 1600-2000 db fenyőből felépített kúp alakú karácsonyfa, amelyet minden évben más motívumokkal díszítenek és világítanak meg. A díszítést általában a szponzor határozta meg, volt év, amikor kék-piros, és volt, amikor lila színek domináltak, de mindig feltétlenül megjelenik az elkövetkező év kínai horoszkóp szerinti jegye, tavaly tigris, idén pedig nyúl lesz. Szent Miklós (Mikulás) napján, december 19-én ünnepélyesen fénybe borul az ország karácsonyfája, ezt a ceremóniát általában maga a köztársasági elnök celebrálja kicsi felhajtással.

Az idei fenyőfa abban fog különbözni az előző pár év karácsonyfáitól, h a díszítést nagyjából az állam állja - annak ellenére, h a büdzsé üres. Izgalmas kombináció elé nézünk: a fenyőfára idén az egykori Szovjetunió tipikus fenyődíszei, színes, csillogó üveggömbök, kartonból készült függők kerülnek az '50-es évek stílusában, valamint Swarowski kövek, ha találnak befektetőket a karácsonyfa projekthez. A 2011-es évet szimbolizáló nyúl-díszek mellett ukrán népi motívumokkal díszített kellékek is lesznek a karácsonyfán, terv szerint mintegy 80 ornamentikát használnak majd. Takarékossági megfontolások miatt Kijevben idén a álló karácsonyfánk lesz, nem forog majd körbe.

2010. november 21., vasárnap

Cserkasszi

város, amely nevét orosz elnevezése után írtam 2 sz-szel, ukránul 1-gyel lenne - Черкассы, Черкаси - a Dnyeper folyó partján fekszik Ukrajna közepén, a Kremencsugi víztároló mellett. Cserkasszi a vele azonos nevű Cserkasszi megye központja, ez Ukrajna "legfiatalabb" megyéje, 1954-ben alakították ki. Kijevből az autóút a Dnyeper bal partján vezet, kora reggel átkelünk a hídon, jobb partról balra, leteperünk 180 km-t délkeletre, majd át a víztározó felett húzódó hosszú gáton, jobbra vasúti sínpár és kétoldalt a Dnyeper, a víztároló, valóságos tenger! Enyhe köd ül a folyó felett odaértünkkor és sötét lett, mire másnap munka után öreg estekor visszaindultunk - röviden, jó lenne majd egyszer látni a nagy vizet, persze nyáron, horgászokkal, halászokkal, vitorlásokkal.  

Cserkasszi nyáron a vízzel együtt érdekes, egyébként provinciális városka, olyan nagyon aztán nincs mit csinálni. A városba beérve az ember egyből a Dicsőség Dombjánál találja magát, ezen áll Haza-Anyácska, szokásos szovjet emlékmű a Nagy Honvédő Háború áldozatainak emlékére, az itteni kezében öröktűz. Érdekes és szomorkás ez az egész helyzet és történet, így, ahogy van.
 
Cserkasszi helyén már a szkíták idejében éltek, több kurgán fennmaradt, a Kijevi Rusz alatt pedig védelmi feladatokat látott el. A település fennállása során többször megsemmisült és épült újra, felsorolni is sok, ki mindenki járt errefelé: mongol-tatárok, török-tatárok, litván fejedelemség, Rzcespospolita, itt éltek, innen indultak harcba a szabad kozákok, orosz birodalom, szovjet-orosz polgárháború, amikor 3-szor is gazdát cserélt, a II.VH idején pedig mellette zajlott a Korszuny-Sevcsenkovszkij hadművelet... A legrégebb fennmaradt épületek 19.sz.-iak, a 19.sz. elején bízta meg a cár egyik udvari tervezőjét, a skót származású William Hastie-t (errefelé Вильям Гесте, vagy apai-neves megszólításban Vaszilij Ivanovics -- jó, mi?), hogy tervezze meg Cserkasszit, ő pedig négyzethálós várostervet készített - így ma elég nehéz nem egyenes utcát találni a városban.

A Dicsőség Dombját korábban Várhegynek nevezték, a domb mellett állt a fából és földből épült kicsi erődítmény, semmi nem maradt meg belőle. A dombon a 17.sz-ban épült a Szentháromság templom, az idegenvezető mutatja az egykori képét, majd azt a fényképét, hogy nézett ki megfosztva tornyaitól és kupoláitól, amikor sportcsarnokként funkcionált. 1961-ben ezt a maradék hosszúkás épületet is lebontották és létrehozták az emlékművet a parkkal. Értem én, de miért itt?

Nemcsak Kijevben, Cserkassziban is van Krescsatyik, a várost átszelő főutcával párhuzamos, a parktól egyenest oda vezet az utca. Itt áll az egyik egykori zsinagóga, - hallom, valaha 11 volt a városban - ez ma lakóház, ilyet sem láttam még. Pravoszlávok, óhitűek, zsidók, katolikusok - sokfélék voltak a népek, de jól megfértek együtt, anno. Az egykori zsinagógával szemben áll a mostani Szentháromság templom (kép fent), egy régen itt élt idős néni adta át házát a telekkel a templom megépítésére.

A Krescsatyikon maradt fent néhány szép régi ház, az egyikben, a Cibulszki testvérek házában lakott vendégségben Sevcsenko, most az épületben található múzeuma. A következő kereszteződés sarkán áll a neogótikus stílusú egykori Szlavjanszkaja szálloda épülete, jellegzetes épület, kicsit a város jelképévé vált, szovjet időkben borítékokon is kinyomtatták. Megnézem az utcában az első cserkasszi bank épületét - Gorogyeckij tervezte és építette - mára jócskán nyomott hagyott rajta az idő és az avatatlan kezek, amikor mindenféle célra próbálták hasznosítani.

A városközpontban láttam még pár sztálini épületet, hruscsovkákat, sok földszintes, apró házat, meg a '70-es évek csempézett lakóházait, van 1 toronyház, NDK-s mesterek építették, szovjet időkben jugoszláv építők is dolgoztak a városban. Ezekből álljon itt a megyeháza, szerintem ez valami típusterv lehetett, vagy csak részletek köszönnek vissza, többfelé láttam már hasonlót. Cserkasszi főterén áll, a téren jobb oldalon volt egykor a Lenin-szobor, ezt 2008-ban lebontották.
Cserkassziban található Ukrajna legnagyobb temploma, a Szent Mihály székesegyház, ez is új épület, 1994-2002 között épült, kizárólag a hívők adományából. Az aranykupolákra valót Kijev polgármestere ajándékozta. Gyönyörű épület, bizánci stílusban, hatalmas, egyszerre 12,000 ember tud benne imádkozni. Belseje is szépen díszített, szerencsére nem az új vonulat, hanem klasszikus stílusúak a freskók. A templom mellett ma még apró fatoronyban harangoznak, de mögötte már épül a harangtorony. Döbbenve nézem méreteit, OK, nagy templomhoz nagy harangot, de ekkorát? Kísérőim kicsit zavartan magyarázzák, Ukrajna legnagyobb harangtornya épül itt, teteján panoráma kilátóval, meg talán egyéb célokra is használják majd, könyvtár, vagy ilyesmi. A templom mögötti kápolna és szobor a megölt papok és szerzetesek emlékét örökíti meg. A templom előtti nagy parkban áll a cserkasszi metropolita épülete, ez sem kicsi - látszik, megbecsülik a hívők...

Mielőtt ismeretlen, új helyre utazom, tájékozódom a neten, hogy be tudjam lőni a hely történelmét, szerepét, gazdaságát, és persze a főbb látnivalókat - szerintem ez megkönnyíti az ottlétet, a kommunikációt a helyiekkel, és tudjuk, nekem történelmi és irodalmi dolgok amúgy is izgalmasak. Sikerült a kollégákat meglepni azzal, hogy szeretném látni Suhov víztornyát, a helybéliek azt sem tudták miről beszélek, még az az egyszerű gondolat is feltámadt bennük, hogy netán összekeverem Cserkasszit más várossal... No comment. Suhov hiperboloid víztornya, amelyik az egyik első, vagy legrégebbi fennmaradt ilyen darab nem Ukrajnában, hanem a világon (!), a helyi csatorna-és vízművek területén áll, sajnos kerítésen kívülről látható. Örülök, hogy összejött, meg ez a csatornás-vizes szakiknak állított szobor is aranyos volt, overall, amit ősszel Cserkassziból lehetett - kihoztam. 

fák és szobrok - megvédjük a gyerekkort

ez a neve a szobornak a Rejterszkajan, a visszavágott fa elég rossz állapotú, ezért kissé a kidolgozás is elnagyoltabb, a mélyebb hosszanti repedésekkel nem sokat lehetett kezdeni. L. itt a környéken dolgozott, annak idején munkába menet napokon keresztül látta, hogyan munkálja meg helyben a mester szerszámaival a fát. Több ok miatt is tetszik a szobor, ez a belvárosi utca elég beépített, kijevi viszonyokhoz képest kevés a fa, kisebb a tér, Kosztya úgy "hasznosította" a fa-torzót, ahogy az ott állt, sehol 1 szög, betoldás, vagy más segédanyag -- az adottságokhoz jól alkalmazkodott.

2010. november 18., csütörtök

fotók

nézzétek, lássátok, gyönyörködjetek!
Újabb felvételekkel gyarapodott Vivien kijevi albuma itt -- mesterien elkapott pillanatok, csodás szögek és fények a kijevi novemberi tavaszból:

http://www.flickr.com/photos/farkasvivien/

2010. november 14., vasárnap

Az Aranykapu

egyike azon ritka építményeknek Kijevben, amely a Kijevi Rusz idejéből maradt fent. A Kijevi Rusz fénykorát Vlagyimir és fia Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelmek uralkodása idején élte, a fejedelemség központja Kijev volt. Mindkét uralkodó rengeteget tett a város fejlődéséért és annak megvédéséért. Bölcs Jaroszláv korára Kijev területe a Vlagyimiri időkhöz képest megháromszorozódott, nagy középkori kézműves, kereskedelmi és kulturális központtá vált. Területe elérte a 350 ha-t, az óvárosi részen állt a a Vlagyimir által építtetett Gyeszjatyinnaja templom, a kibővített, Jaroszlavi Kijevben a Szent Szófia székesegyház, körülötte monostorok, hercegi paloták, és rengeteg lakóház.

A várost védelmi célra emelt, facölöpökkel megerősített földsánc-fal vette körül. Ez a falrendszer a mai Kijev belvárosában húzódott, a Lvov tértől (itt állt a Lvov Kapu) végig a Jaroszlavov Val utcán az Aranykapuig, innen a Majdanig, ahol a Ljadszkije kapu állt, ahonnan a "fal" felkanyarodott a Mihajlovszkaja térig.

Az Aranykapu építésének idejét 1037 körülre teszik. Megépült a várost körülvevő védelmi rendszer és annak kapui, a falakon belül a Szófia templom és ezzel egyidőben a kapu árkádja felett, az Aranykapu tetejére emelték az aranykupolájú Blagovescsenszkoje (Angyali üdvözlet) kistemplomot. Az Aranykapu nevét valószínűleg a templom aranykupolájáról kapta. A kapu volt a város főbejárata, fejedelmek, vezérek, külföldi követek feltétlenül itt lovagoltak, hajtottak be. Nemcsak parádés célokra használták, kereskedelmi útvonal is volt, a városba szánt termékek, áruk egy része a kapun át jött be, ezekre vámot vetettek ki. Csaták folytak érte, győzedelmes és vesztes csapatok vonultak át alatta. Számos fennmaradt középkori dokumentum ír róla, Nyesztor, Ilarion, Hipatiusz krónikái, templom-alapító okiratok, stb.

A Kijevi Rusznak az 1240-es tatárjárás vetett véget, a tatárok Kijevet a Ljadszkije kapun keresztül foglalták el, nagy rombolást végeztek, a várost felégették, a túlélők rabsorba kerültek, eladták őket. A tatárjárást követően majd 200 évig nem hallani az Aranykapuról, a 15.sz.-ban jelentek meg ismét leírások róla, utazók, követek, diplomaták és a monostorok beszámolóiban. 1648-ban az Aranykapunál fogadták a lelkes kijeviek az ukrán függetlenségért harcoló, győzedelmes csatából hazatérő Hmelnyickijt. 3 évvel később Radzivil, lengyel-litván fejedelem vonult be Kijevbe, az ő udvarában és kíséretében dolgozott Van Westerveld holland festő, aki számos képet rajzolt Kijevről, az Aranykapuról is - a képek jóval később jó szolgálatot tettek a helyreállítási munkák során. A rajzokon látszik, hogy 1651-re az Aranykapu már félig romos állapotba került, ennek ellenére a 18. sz. közepéig Kijev "főbejárataként" szolgált. 1654-ben Ukrajna Oroszországhoz csatlakozását követően az Aranykapun lovagolt be ünnepélyesen az orosz küldöttség. A 17.sz végén, 18. sz. elején az Aranykapu mellett a védőrendszer megerősítéseként földbástyákat emeltek. A 18. sz. közepére az Aranykaput földdel betemették és mellette másik nagykaput építettek.

Ahogy az máskor és máshol is előfordult, a régi építmény feledésbe merült, 100 éves álmából 1832-re ébredt fel, amikor egy lelkes régész, Lohvickij feltárta maradványait, megtisztította a megmaradt átjárót, a romokat igyekezett helyrehozni és konzerválni. A megmaradt falakat vaskorláttal körbekerítették, de magasabb elhelyezkedése miatt továbbiakban is ki volt téve az időjárás viszontagságainak, ami többeket aggasztott.

A 20.sz. 2. felében komolyan kezdtek foglalkozni az Aranykapu megóvásával. Régészek, történészek, építészek elemezték állapotát, több rekonstrukciós terv és rajzok született, vajon milyen lehetett Bölcs Jaroszláv idejében az Aranykapu, hogyan lehetne a legjobban megőrízni a régi építményt, egyszersmint megmutatni egykori formáját. Kijev város fennállásának 1500. évfordulójára, 1982-re a kőfalak köré és fölé pavilont építettek, amely a Jaroszlavi Aranykapu formáját és megjelenését próbálja visszaadni a látogatóknak. Az épületben ma múzeum található, a megmaradt falakat körbe lehet járni, kétnyelvű audio információ segíti a korabeli történelem és mai viszonyok megértését.

Az Aranykapu Kijev egyik legfontosabb jelképe és látnivalója, majd 1000 éves fennállása mai időkben különösen az erő, a túlélés, stabilitás, hagyománytisztelés jele. (a grafikákat Viszockij könyvéből, erről az oldalról vettem.)

2010. november 12., péntek

a Kijevi Nagy Kapu

A mostani bejegyzést csak kedvcsinálónak szánom majd a következőhöz, amikor a kijevi Aranykapuról szeretnék írni. Muszorgszkij "Egy kiállítás képei" műve közeli barátja, Viktor Hartman halála utáni kiállítására született 1874-ben. Ennek zárórészét. a "Kijevi Nagy Kapu" darabot, Hartman azonos c. képe ihlette. Maga az akvarell egy díszes városkapu terve Kijev számára, pályamű "Hősök kapuja" néven, sosem került megvalósításra. A pompás zene révén a kép halhatatlanná vált, csakúgy, mint Muszorgszkij műve, ami eredetileg zongoradarab, zenekarra Ravel hangszerelte, majd 100 évvel később progresszív rockereket is megérintett: Emerson, Lake & Palmer is feldolgozta.





Itt megy zongorán Jevgenyij Kiszin fantasztikus játékával:


a Londoni Filharmonikusok előadásában:



és ELP interpretációja:

2010. november 8., hétfő

amikor

vezetek itt a városban, gyakran tűnik úgy, h csak én haladok a kijelölt, felfestett sávban. Lehet, h vmit rosszul csinálok..

2010. november 7., vasárnap

Zaporozsje

a 3. legnagyobb ipari központ Ukrajnában, nagyon érdekes hely és persze a munka előtti kora reggeli 1,5 óra csak arra volt elegendő, h a feltárulkozó látnivalókba belekóstoljak. Őszintén, Zaporozsjéról egészen más kép élt bennem, ismét 1 kellemes meglepetés.

Zaporozsje a Dnyeper partján fekszik, Dnyepropetrovszk felől a városba behajtva az ember átkél a folyón, mindjárt a Dnyeper erőmű felett kapkodja fejét, ahogy a patkó alakú hosszú és széles gáton végiggurul, balra rácsodálkozik a hatalmas víztározóra, az út melletti rozsdásodásnak indult vashalmazra, vastag korlátok, alatta lehet, h turbinák, magas vízállás az egyik oldalon és lapos folyó a másikon. Gigantikus mű, egyszerre kelt félelmet, tekintélyt és csodát, mi mindenre képes az ember! Másnap reggel megtudom, hogy ez a GOELRO egyik 1ső darabja, megépülése előtt a folyó nem volt hajózható Dnyepropetrovszk és Zaporozsje között, mert ez a szakasz tele van zúgókkal és zuhogókkal, mind a 37 m-rel felduzzasztott vízszint alatt maradt. A Dnyeprogesz (ДнепроГЭС) építését valamikor a '20-as években hagyták jóvá, a vizierőmű 1927-32 között épült, évtizedekkel később, a II.VH után 2 további résszel bővítették. Belegondolva, h akkoriban az emberek milyen nehéz körülmények és kezdetleges technikával dolgoztak - az erőmű megépítése áldozatokat követelő igazi hőstett.

Az erőműnek köszönhetően vált Zaporozsje iparvárossá, az elmaradott régi falvak és a melléjük telepített új helyiségek nőttek össze, a 20 ezres helyből 800 ezres város lett. Az olcsó energiára és az idevándorolt munkaerőre honosodott meg a vaskohászat, vas-és acélöntvény gyártás, (Zaporozssztal, Dnyeprosztal), színesfémkohászat, alumíniumipar, mezőgazdasági gépgyártás (szovjet traktorok), autógyártás (ZAZ - Zaporozsecről Tavrija, Lanos, Chvrolet személyautókra és Tata teherautókra váltottak), motorgyártás (Motor-Sich), transzformátorgyártás, elektronikai ipar - mintegy 300 nagy iparvállalat működik, teríti termékeit és gyárkéményeik 150 féle vegyianyagot ontanak magukból naponta, szennyezve a levegőt és a környezetet. Komoly probléma, a szennyezettség szintje saját meghatározásuk szerint is megengedhetetlen.

Zaporozsjét korábban Alekszandrovszknak hívták, kisebb erődítmény állt itt, h az általában délről induló tatár támadásokat megfékezze. A Zaporozsje nevet, ami ukránul Zaporizzsja - 1921-ben kapta a hely, a "za porogami", vagyis "zúgók mögött", utalva a Dnyeper folyó itteni szakasza zuhogóira. A környéket már jóval időszámítás előtt belakták a szkíták, számos kurgánt tártak fel az utóbbi 100 évben, például a Dnyeper Hortyica szigetén is éltek és temetkeztek. Nézem a kurgánnak állított emlékjelet, arra gondolok, egyáltalán nem fair, h a megyében feltárt régészeti leletek és kincsek más városok múzeumait gazdagítják, a zaporozsjeieknek jóformán semmi sem maradt.

Hortyica szigete a Dnyeprogesszel szemben található, közöttük gránitsziklák a vízben. Hortyica különleges, szent nemzeti helye az ukránoknak. Micsoda ellentét, szemben a gigászi mű, mögötte a messzeségben az ipartelepek égbetörő magas kéményei által széles, szürke sávval bepiszkolt égbolt és itt ez a zöld gyöngyszem a folyó közepén. A sziget mikroklímájának köszönhetően lehet nagy levegőt venni, mélyen lélegezni, különleges élővilág és növényzet, miniatűr ukrán flóra, kicsi sztyeppe, lombos és tűlevelűek, ligetek, mezők, lejjebb pedig sziklás részek váltják egymást - természetvédelmi terület. Szkíta emlékek, kurgánok helye. A legenda szerint itt temették el a besenyők elleni küzdelemben elesett kijevi fejedelmet, Szvjatoszláv Igorjevicset, 972-ben. A Hortyica szigetén alakult a 16.sz.-ban a zaporozsjei kozákok szabad "állama", a Zaporozsjei Szics, amely később is több ukrán szabadság-mozgalom bölcsője, máig az ukrán szabadság szimbóluma. Talán itt írták a zaporozsjei kozákok levelüket a török szultánnak... Idő hiányában sajnos nem láttam sem a kozák faerődítmény mását, sem a múzeumot, 1 okkal több, h hajókázásra visszatérjek.

A városról nekem néhány meglepő: sokáig vitte a pálmát a leghosszabb utca kategóriában a Lenin sugárút, ami egyébként a Lenin térbe torkollik, ahol a Lenin-szobor áll és karjával a Lenin Dnyeperi Vizierőműre mutat. Az erőmű mögötti Dnyeper szakasz egyik szigetét Lenin szigetnek, a jobbparti Zaporozsje egyik kerületét Lenin kerületnek hívják és a zaporozsjei kikötő is Lenin nevét viseli. Nem voltam még ukrán városban, ahol ennyi minden viselte volna Lenin nevét. Zaporozsje munkásváros, az utcák elnevezéseiben megjelennek a gyakori szakmák: Kohászok útja, Acélöntők útja. Zaporozsje az a hely, ahol Leninen kívül szobor áll Dzerzsinszkijnek és tavaly avatták fel Sztálin mellszobrát?

A városban körbeautózva nézem a sztálini empire diadalát, lakóházak, maga a városrész is a Szocgorod nevet viseli, kultúrházak, könyvtár, városháza, koncertterem - klasszicista oszlopok, timpanonok, tornyok, zászlóredők és munkások reliefjei. Terek, szökőkutak, szervezett rendben sorolnak a városban, azon csodálkozom, h 2 világkiállítás is díjazta a szovjet városépítészet ezen remekét... Hihetetlen, a képen ez a Dnyeper parti strand a városban a Hortyica szigettel szemben november 5-én reggel... megintcsak WOW...