2010. július 14., szerda

2-2 kép a Gyeszjatyinnaja utcából és a Podolból

A hétvégén rengeteget sétáltunk, szép idő volt, hirtelen záporokkal tarkítva. A falfestmények a Gyeszjatyinnaja utca egyik házának udvarát színesítik, az autó is ott parkolt a járda mellett.

A Podolon 2 mester portálja az Illijinszkaja utcában -- képkeretező és kovácsoltvas készítő mester.

születésnap, évforduló

A gyanútlan külföldit erősen meglepi, amikor születésnapján munkahelyére érve virágözön, lufik és köszöntő kollégák serege emlékezteti arra, hogy ismét eltelt 1 év... A születésnap egyáltalán nem magánügy. A születésnapokat, évfordulókat Ukrajnában nagyon számon tartják, az ünnepeltet bizonyosan felköszöntik virág, csokoládé, kisebb-nagyobb ajándékok  kíséretében. Az ünnepelt persze készül: némi enni-és innivalóval fogadja a születésnapi jókívánságokat. Mások születésnapját sem szabad elfelejteni, távollét esetén is illik telefonon, emailben gratulálni. Mindez a vállalat, vagy akár vállalaton belül adott részleg fennállásának kerek évfordulóira is érvényes, nálunk pl. legutóbb a corporate secretariat megalakulása kerek évfordulóján lufikkal, lottóval, csokoládéval fogadta a kollégákat, h mindannyiunk örömére már x éve állnak rendelkezésünkre. (a képen kolléganőm mosolyog születésnapi virág-erdeje mögött, a virágok az egész előteret ellepték, édes illattal töltve el az amúgy nagy, de ablaktalan helyiséget)

"Fontosabb (VIP)" emberek esetében a köszöntés nyilvánosabb fordulatot is vehet, pl. néhány szerencsés férj az útmenti óriásplakáton kívánt sok boldogságot feleségének, ill. vica-versa előfordult, hogy feleség gratulált ily módon urának: 2x3 méteres, színes bigboardról mosolygott az ünnepelt, vagy családja az arra autózókra. Másik bevett szokás napilap fizetett hírdetésén keresztül köszönteni a születésnapost -- jó tulajdonságának kiemelése mellett kívánnak sok boldogságot, sikereket szakmai és magánéletében.

Múlt pénteken a köztársasági elnök, Janukovics úr lett 60 éves. A pénteki ünneplést a zaleszjei rezidencián kezdte családja, barátai és politikus-társai körében, orosz és ukrán könnyűzenei csillagok szolgáltatták a műsort. Szombat-vasárnap pedig a Krímben folytatták, a parti előtt apró és kötetlen ex-FÁK országok elnöki summit-jét ütötték össze, Medvegyev, Lukasenko, Alijev és Nazarbajev elnökök részvételével, aztán este az elnöki dácsán ropták, ukrán politikai élet színe-java -- számos művész folyamatos szórakoztatása mellett. A kerek születésnapi évfordulón az ukrán napilap, Kommerszant 2. oldalán Viktor Janukovicsot köszöntötte nyilvánosan Julia Tyimosenko, ex-miniszterelnök-asszony az alábbi jókívánságokkal: "Виктор Федорович! В день вашего рождения хочу пожелать вам оставить след в истории страны. Я желаю вам заслужить доверие граждан Украины и стать настоящим главой государства, который бы защитил интересы украинцев, а не плевал на них." Ez kb. annyit tesz, h "Viktor Fjodorovics! Születésnapja alkalmából kívánom, hagyjon nyomot országunk történelmében. Kívánom, h szolgáljon rá Ukrajna polgárainak bizalmára és váljon igazi államfővé, aki az ukránok érdekeit inkább megvédené, semmint köpne azokra."

Hát ennyi...nem túl kedves, de mit várjon az elnök-ember politikai vetélytársától? Azért ez az elnök urat nem igen rettentette el (nagyon helyesen), felhőtlen hangulatban bulizott a youtube-on megjelent felvétel szerint:

2010. július 4., vasárnap

Szvjatogorszki Lavra - Свято-Успенская Святогорская Лавра

Szvjatogorszk Donyeck megye legészakibb városa, maga a Lavra a Szeverszkij Donyec folyó jobb partján emelkedő krétahegyen - melyet Szent-hegynek hívnak - áll. Gyönyörű táj, kanyargó folyó felett meredeken emelkedő szikla, aljában az Uszpenszkij (Istenanya elszenderülése) székesegyház, szemben vele az Istenanya oltalmának ajánlott Pokrovszkaja templom, majd a szirt tetején a Csodatévő Miklós temploma emelkedik, ezeket lépcsők, barlangjáratok kötik össze. A hegyoldalon külön, zárt, szigorú elvonulásra alkalmas fából faragott remetelak található.

Nem semmi látvány.

Maga a kolostor a 14.sz.óta áll, a szerzetesek (itteni szokás szerint) először a barlangjáratokat és barlangtemplomokat alakították ki, ott éltek elvonulva a világtól, erre emelték a felszíni templomokat. Nem kevés megpróbáltatást állt ki, mindjárt a 18.sz. végén Nagy Katalin megszüntette a kolostort és az egész területet, földestül, birtokostul kedvenc Patyomkin hercegének ajándékozta. Több mint 50 év elteltével az egyik leszármazott döntött úgy, hogy visszaadják a kolostort az egyháznak, a lelki élet mellett felvirágoztatták gazdasági tevékenységüket is: különböző műhelyek, ikonfestés, aranyozás, téglakészítés, megművelt földek, kereskedő pontok, malmok stb. tartoztak hozzá.

Az októberi forradalom tragikus véget vetett a szerzetesi életnek, először gyermekotthont telepítettek oda, majd átalakították és Donbassz munkásosztályának üdülője lett. Az egyházi ereklyék, festmények felszívódtak, a kisebb templomokat földig rombolták, a nagyobbak tornyait levették, a főtemplomot mozivá alakították, a másik templomból pedig gyógyászati kezelő lett, itt volt a fürdőház, ahol iszappakolás folyt az oltár helyén. A szerzetesek egy részét megölték, többieket száműzték.

Így múlt el 84 év, mire 1992-ben döntöttek helyreállításáról, újraépítették, felszentelték, 2004-ben nyerte el a Lavra címet (3 lavra van Ukrajnában, 2 Oroszországban, 1 pedig Görögországban Athos hegyén).

Donyeck

Donyeck a Donbassz, vagyis Donyecki-medence "fővárosa", ez utóbbi Európa egyik legnagyobb iparvidéke, a mai Ukrajna GDP-jének majdnem 1/5-ét adja. Gazdag kőszén és érces lelőhelyei vannak, a vidéken autózva csúnya bánya-felvonótornyok és meddőhányók jelzik, meghatározó iparág errefelé a bányászat. Az utak mentén magas gyártornyok, félig kihalt, vagy nagyon is aktív gyárépületekben a nehézipar más ágazatait űzik: vaskohászat minden mennyiségben, színesfémkohászat, az ezeket támogató nehézgépgyártás.

Donyeck a Kalmiusz folyó mentén fekszik, viszonylag új város, 1869-72-ben alapította John Hughes, walesi üzletember, aki koncessziót vásárolt a területre és fektette le a mai donyecki bányászat és kohászat alapjait. Vállalkozó szellemű, 55 évesen (!), 8 hajónyi berendezéssel, dél-walesi iparvidékről "importált szakembergárdával - bányászok, kohászok - csapott bele a nagy kalandba. A felépült helyet Hughes után Juzovkának (Юзовка)  nevezték el. John Hughes 20 évig fejlesztette az üzletet, bányákat nyitott, vaskohókat, öntödét, téglagyárat épített, ontotta a vasútépítéshez az alapanyagot, a 19.sz. végére a cári birodalom vastermelésének 2/3-a jutott erre a vidékre és az itt lakók száma a kezdeti 164 főről 29 ezerre nőtt. Hughes halála után 4 fia folytatta egészen a '17-es forradalomig, ezt követően ők és a walesi családok többsége is hazatelepült. Juzovka 1917-ben városi rangot nyert, majd 1924-ben nevet váltott: Sztalino néven élt 1961-ig, ekkor kapta mai nevét - Donyeck. A névadó a Donbassz vidék legfőbb vízi artériája, a Szeverszkij Donyec (így, "K" nélkül) folyó.
A donyecki ipar szovjet időkben volt a csúcson, nehezen állt talpra a SzU felbomlása után, ma Ukrajna egyik ipari központjaDonyecki látogatásom előtt azt hittem, lepusztult szocreál fogad majd, kihalt üzemekre, lerobbant házakra, szegényes üzletekre, poros utcákra számítottam. Donyeck más, mert Donyeckben rend van. Donyeck belvárosa eszméletlenül tiszta, rengeteg a zöld, a füvet szemmel láthatóan rendszeresen locsolják, ápolják és nyírják. A város építészetileg nulla, jellegtelen, de az épületeket karban tartják, felújítják, függetlenül attól, hogy '50-es évekbeli "hruscsovka", vagy '70-es panel. A juzovkai időkből nagyon kevéske maradt, az utóbbi időben számos modern irodaépület, bevásárlóközpont, szálloda épült, rendbetéve egyúttal a közvetlen környezetet is.

Donyeckkel kapcsolatban érdekes ellentmondásokra lelhet az ember. Donyeck az ipari munkásosztály kemény magjának hazája, mindig is az volt, az elégedettség, vagy elégedetlenség Donyeckből eredeztetik. Az emberek errefelé patrióták, büszkék arra, hogy donyeckiek. Donyeck a hazája és otthona a mostani miniszterelnöknek, Viktor Janukovicsnak, donyecki a legnagyobb ukrán oligarcha, Rinat Ahmetov és az első 20 leggazdagabb ukránból 6 donyecki. Ahmetov úr kiemelt figyelmet és nem kevés pénzt fordít szűkebb hazájára. Donyeckben van Európa egyik 5 csillagos futball stadionja, a Donetsk Arena, a Donyecki Sahtyor fellegvára. Másik városi gyöngyszem, a Donbass Palace névre hallgató luxusszálloda, ennek managementjét annak idején német Kempinskiből toborozták. Említhetném a plazakat, Donbass City, Green Palace, megjelenésükben, választékukban nem maradnak el az európaiaktól.

Donyeckben a főteret máig Lenin térnek hívják, a hatalmas Lenin szobor 42 m magas, talán a legnagyobb Ukrajnában (a kép innen való: http:/ikuru-k.blogspot.com/2009/01/memory-of-donetsk). Jó kis legenda övezi elkészültét: amikor befejezték a szobrot, kiszállt a bizottság, hogy felállítása előtt szemrevételezze. A hosszú, fekvő szoborról a takarót felhajtva a bizottság elhűlve konstatálta Lenint sapka nélkül, fedetlen, kopasz fejjel. Nem jó ez így, elrendelték, készüljön jellegzetes, sildes sapka fejére, így nem kerülhet köznép szeme elé. Lett nagy sürgés-forgás pár nappal az avatás előtt, sapkát öntöttek, majd a probléma, ki vállalja a koponya megfúrását, mert ha szobor is, mégiscsak Iljics fejéről van szó?! A húzódozásnak határozott ukáz lett a vége, és a sapkát gondos hegesztő kezek a fejhez rögzítették, a csavar helyét jótékonyan fedő gombbal. Csak a szobor leleplezésének napján derült ki, hogy sapkából jutott bőven: magas talapzaton Lenin, egyik keze zsebében, fején az elmaradhatatlan "lenin-sapka" és a teste mellett lógó kezében a másik - mert a bizottság csak a fejre koncentrált. Ezt a 2dik sapkát az avatást követően hamar leoperálták róla. Nem vállalok garanciát a sztori hitelességéért...

Donyeckben sok-sok szobor található, állítottak szobrot az egykori városalapítónak, Hughes-nak, irodalmi hírességeknek, de van itt szobra Dzerzsinszkijnek, a Cseka megalapítójának is?! Több emlékmű őrzi a II.VH-s hősök és a szovjet hatalomért harcolók emlékét. Mai időkhöz kötődik az afgán háborúban elhunytaknak emelt szobor, ill. a csernobili áldozatoknak szentelt emlékmű. Két ma élő nevesebb személy szobra is megtalálható, az Olimpijszkij Stadion előtt áll Szergej Bubka, rúdugró atléta szobra, 35 világcsúcsot állított fel sportágában. Joszif Kobzon, Donyeck megye szülötte, az egykori SzU Koós Jánosa, a mai orosz parlament tagja, tiszteletére is szobrot állítottak a városban. Mindkét híresség egyben Donyeck díszpolgára is. 
A város központi parkja Scserbakov nevét viseli, aki a donyecki városi pártbizottság titkára volt 1936-38-ig. Új parkokat is építettek, Donyeckben található kőpark, kovácsolt vas park, vagy az ukrán sztyeppe parkja, amit a környéken lelhető mészkőből készített figurák díszítenek.

Akárhogy is, Donyeck kellemes meglepetés. (nemigen tudtam fényképezni, mozgó buszos városnézés volt)