2012. október 12., péntek

majdnem Muralissimo -- WALL’ная душа

Ha a Pejzazsnaja-ra mentek és elindultok mondjuk az András lejtőtől a Bolsaja Zsitomirszkaja-n a Lvov tér felé, jobb oldalon, a 24/b számnál átballagtok a nyitott árkád-kapu alatt, szemben az udvaron, a 2 egymáshoz túl közel épített ház közötti kis sikátor-átjáróban láthatjátok az alábbi falfestményt.

Látszik, h mennyire gáz ez a fal, nedves-gombás, málik a vakolat, gyerekek firkálják, ahol érik. Pont ettől sokallt be a mögöttes ház egyik lakója és fordult Alekszej Prijmakhoz, h dobja fel valamilyen témával a helyet. Alekszejnek kapóra jött a felkérés, a városban sok a falfestő, kevés a festhető fal -- itt a megrendelő lakó megvette a festéket és ő munkához fogott. 2010-ben kezdte, több hónapot dolgozott rajta, ez lett a végeredmény:


A bibliai téma miatt kapta ezt a címet.

Alekszej Prijmak volt a szerzője az egyik korábbi post-omban bemutatott falfestménynek az András lejtőn (klikk rá). Sajnos már nem látható, mert az EURO 2012-re készülődés keretében levezényelt kijevi "rendrakás" áldozatává vált: a falat sima sárgára átfestették. Ugyanígy eltakarították a Mariijszkij park sátor-templomát (klikk rá), most a helyén 1 fakereszt áll, odajárnak az emberek imádkozni.

2012. október 9., kedd

epilógus helyett

Majdnem 1,5 éve írtam utoljára, tavaly május 15-én az izgalomtól felébredtem hajnalban, akkor született az utolsó bejegyzés. Ugyanis aznap reggel 7-kor indultunk Vologya bácsival Beregszászra a még Kijevben maradt holmijaimmal megpakolt autóval, ahol L. várt és vitt tovább Pestre. Az út gyönyörű volt, én pedig szokás szerint türelmetlen -- végül is az utolsó 8 hónapot egyedül töltöttem Kijevben és bár nagyon szeretem Kijevet és Ukrajnát -- ez így azért mégsem volt az igazi.

Nem zártam be a blogot, mert tudtam, hogy munkám révén gyakran leszek Kijevben, gondoltam, lesz miről írnom. Az igaz, h minden 2. héten pár napot Kijevben töltök, ami repülőút, munka, szálloda és kollégák -- egyik sem az a típusú élmény, v. impulzus, ami megosztásra vár. Valószínűleg sokat nyafogtam volna a repülőjáratokkal kapcsolatos szívásokról, ami kevésbé érdekes az emiatt nem szenvedőknek.

Miért írtam blogot? Már 2 éve éltem Kijevben, gyerekeimnek, barátaimnak, ismerősöknek mindig ugyanarról mesélve - gondoltam, leegyszerűsítjük a dolgot, mindenki követheti merre járok. Az 1ső évben inkább az ünnepekről írtam, szerintem az ukránok elképesztően sokat ünnepelnek, legyen az családi, állami, egyházi, régi szláv, v. ősi pogány ünnep -- mindegyik alkalom a találkozásra, köszöntésre -- jó-jó, persze az ivásra is, ami fontos része errefelé a szocializálásnak. Az ünnepek mellett persze sokat írtam Kijevről, akárhogy is, 5+ évet éltem ott, ha hozzáadjuk ifjúkori Kijevben töltött egyetemi éveimet, 10 évet töltöttem Ukrajnában, csoda-é, h közel állnak hozzám az ott élők és megértéssel viszonyulok szokásaikhoz?

Ha úgy tetszik, menet közben elragadott a hév, mert szerintem Kijev gyönyörű hely, és Magyarországon, itt a szomszédban az emberek többségének fogalma sincs, h Ukrajna nem egy szegény ország, hanem gazdag történelmi, kultúrális örökség letéteményese, változatos természeti adottságokkal megáldott hely, rengeteg látnivalóval, fantasztikus konyhával, sajátságos viszonyaik ellenére, v. pont ennek köszönhetően, jókedvű, barátságos emberekkel. Gondoltam, mesélek kicsit erről, meg h merre járok -- L. és saját munkám miatt sok-sok helyen megfordultam Ukrajnában, legyen ez földrajzi hely, kulturális esemény, baráti összejövetel, stb. 

Időnként bepróbálkoztam kommentálni az ezidőben elég változatos politikai helyzetet, választások és kormányok váltakozása, az akadálytalanul fejlődő és gátlástalanul burjánzó korrupció, mely a lelkeket is rombolja, itt-a-gáz-hol-a-gáz és egyebek. Úgy láttam, kevésbé szeretitek ezeket a témákat, meg azzal is szembesülnöm kellett, valójában mi sem vagyunk nagyon különbek, pedig-pedig annak szeretnénk látni magunkat -- csupán kis ország-kisebb méretek -- röviden, nincs miért ítélkeznem.

Persze sok mindenről nem írtam, pedig megígértem. Nem írtam az egyik legszebb kijevi nevezetességről a Szent Szófia Székesegyházról, és hiába ígértem, nem született meg a 2. bejegyzés Liszt Ukrajnában szerzett darabjairól, a youtube-on még a dalokat is megtaláltam hozzá. Amikor hazautaztam, arra is gondoltam, h írok 1 útikönyv-félét Kijevről, ezzel is adós maradtam. Szerintem talán egyszer még bepótolom. Itt a blogban felteszek néhány tavaly és idén készített fényképet, aki az fb-n nem látta, annak mindenképp újdonság lesz.

Ért 1-2 csapás az utolsó évben, 2010-ben ellopták a laptopomat rajta 5 év fényképeivel, aztán az új pc vírusos lett, ennek fixálása közben munkahelyemen letörölték a desktopon található folderkéimet az újabb és régi, megmentett fényképekkel. Nem mondom, ez utóbbi könnyeket csalt a szemembe, mire egyik kollégám azt javasolta, maradjak még 5 évet, és pótolhatom a felvételeket. Vicces, mi?

A blogban használt nevekről: Observer/megfigyelőként kezdtem dolgozni Kijevben 2006-ban, innen a nick, Natalka Poltavka pedig az ukrán költészet egyik atyjának, Kotljarevszkij művének hőse -- amolyan okos lány, meg a szerelem mindent legyőz (sajnos még mindig nem láttam ezt az operát, amelynek zenéjét az ukrán Lysenko -- szobra a kijevi Operánál áll -- szerezte).

Honnan vettem az információkat? Nagyon sokat olvastam, elsősorban oroszul (nem tanultam meg ukránul), neten, ill. saját könyveimben, népszokásokról barátnőm férjének ukrán nyelvű régi könyvéből. Történelemmel kapcsolatban Font-Varga könyvét olvastam -- itt elérhető az elektronikus könyvtárban. A mindennapi életben való tájékozódásban az 1ső 2 évben a kijevi IWCK évente kiadott könyve segített -- ilyen basic dolgokban, pl. h hogyan kell telefonálni, tisztító, stb. Ma biztosan csodálkoztok ezen, de 2005 végén-2006 elején nem volt fb, és a munkahelyemen 1,5 évig egyedüli magyarként voltam, stb. Ukrán ételekkel kapcsolatos személyre szóló master-class-okat barátnőm, Natalka Pavlovna tartott több alkalommal, persze ő és férje nagyon sokat magyaráztak, meséltek. Ahogy egyszer drága Anatolij Sztyepanovics születésnapi köszöntőjében mondtam: nincs olyan kérdés, amire ő ne tudná a választ! Az egyedül töltött időszakban hétvégenként látogattam a kijevi "Interesny Kyiv" iroda által szervezett kijevi, v. Kijev-környéki városnéző sétákat, ezek 2-3-4-5 órásak, orosz nyelvűek, megszállott, fantasztikus tudású idegenvezetőkkel. Hihetetlen túrákat tettünk, nem felejtem el, amint a Krescsatyik mögötti részt felfedező túrán álltam a 2m-rel magasabb falon, a többiek már leugrottak és kértem az idegenvezetőt, mondja meg, hogyan mehetek körbe (végül is legtöbb alkalommal én voltam a legidősebb, meg egyetlen külföldi). Ő lentről felnézett és azt mondta, "szerintem maga le tud ugrani, ha akar, bízzon bennem, én elkapom". S lőn, nagykabátostől leugrottam, egyenest a karjaiba, a csoport nagy örömére. Ez itt a web-oldaluk, ahol rengeteg érdekes cikket is lehet olvasni (kérésre angolul is szerveznek kirándulásokat). Ugyancsak sok-sok érdekességet lehet találni a Kijev története oldalon -- ez 3 nyelvű, a link itt megy. Ahogy korábban írtam, múzeumokban, városokban érdemes vezetett körbenjárást kérni, tapasztalataim szerint nem drága, jó kommunikációs készséggel és nagy tudással bírnak az idegenvezetők.

Blogolás kapcsán sok új baráttal futottam össze, volt akivel személyesen, többségükkel levelezés útján, Kijevben és a világ más tájairól -- a mesélés, az érdeklődés, a kiváncsiság és persze a megosztás öröme hozott össze minket rövidebb-hosszabb időre, ez mindig motiválja a bloggereket, így volt ez velem is.

Hát csak kalandra fel, akik ott éltek és kellemes hosszú Kijevben töltendő hétvégéket azoknak, akik szeretnék meglátogatni és felfedezni ezt a szép várost! (kérdések esetén írjatok, válaszolok.)
Én most Minszkben leszek 2 hétig, az elkövetkező időben majd vissza-visszajárok ide -- ha érdekel Benneteket milyen Minsz, meg Belarusz -- gyertek velem Minszkbe is: www.minszkiblog.blogspot.com